Valóság az álomarénában

Pintér Béla A Sütemények Királynője című darabját a Szkéné Színházban játsszák. Ez egy kis stúdió a Budapesti Műszaki Egyetem épületében, amely már sok innovatív, avantgárd vagy kísérleti előadásnak adott otthont. Az itt látható szcenikai újítások közül is egyedi az a díszlet, amelyet Horgas Péter tervezett az említett produkcióhoz. A viszonylag kis teremben arénaszerű lelátót helyezett el. A vastraverzből készült ácsolat meredek körstadiont alkot. A kör nem teljes, körülbelül egynegyed szelete nyitott. A nyitott részhez elhelyezett fekete körfüggöny elé díszletelemeket – néhány egyszerű jelzést – függesztettek. Az aréna alján – természetesen kör alakú – korong helyezkedik el, amely saját tengelye, illetve középpontja körül elforgatható. Önmagában is tud forogni, de a játék elején egy első pillantásra furcsa – félig ember, félig állat – szerzet vontatja kötélen, olyanformán, mint egykor a hajóvontatók a hajótestet. Az alak szarvakban végződő maszkot, a fejét eltakaró szemüveget visel (olyat, mint az olvasztárok vagy a hegesztők), testét bőrszerű ruha fedi. Nem lehet pontosan tudni, képzelet szülte vagy valóságos lény, s hogy a realitásban vagy a mesében járunk-e.

Egy előadás látványtervezője gyakran maga hozza létre (vagy dönti el) a teljes színpadi világot. Horgas Péter most mindenesetre ezt teszi. Pintér darabja egyfelől nagyon valóságos, másfelől mesésen szürreális. 1984-ben játszódik egy lumpenné züllött nagyobb családban, amely a családfő – belügyminisztériumi alezredes – kegyetlenségétől szenved. Alkohol, erőszak, brutalitás; a gyerekek – unokatestvérek – ki vannak téve a napi bántalmazásnak, a rákbeteg mama tehetetlen, a férfiak kissé zavarodott aggyal hóbortjaikba vagy emlékeikbe menekülnek. Erikát, a hétéves kislányt, aki a neurózistól még nem szobatiszta, ezért az iskolában is bántják, tanára próbálja istápolni.