Valami készül Hunniában!

Folytatás az 1. oldalról

Bejelentését, miszerint az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény hatályon kívül helyezését javasolja a kormánynak, az új egészségügyi miniszter a Világgazdaság 16. konferenciájára időzítette, bár annak időpontjában még csak az elvi döntés született meg. Mint ugyanis a miniszter korábban maga is jelezte, a törvény egyszerű visszavonása nem jelentene automatikus megoldást. Olyan helyzet állhatna elő, amelyben az egészségügy számos területe szabályozatlanná válna. A hazai egészségbiztosítás rendszerét jelentősen átíró törvénybe eredetileg ugyanis számos, az egészségbiztosítási csomagokat, a gyógyszerügyet érintő passzust is átemeltek. Székely Tamás a szakmai szervezetekkel történt egyeztetéseket követően olyan javaslatot terjesztett a kormány elé, amely erősíti az egészségpénztár biztosítói funkcióját, figyelembe veszi a területi ellátási egyenetlenségeket és a népegészségügyi szempontokat. Növeli a biztosító szolgáltatásvásárlói szabadságát és ellenőrző szerepét, ugyanakkor az intézmények számára nagyobb gazdálkodási szabadságot nyújt. Arra a kérdésre, hogy végleg lekerült-e a napirendről a szocialistáknak a koalíció felbomlása után felmelegített, hét regionális pénztár létrejöttét szorgalmazó javaslata, lényegében nincs még határozott válasz. Kökény Mihály, az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának elnöke a Világgazdaság konferenciájának hallgatósága előtt kijelentette: „Természetesen nincs külön véleménye Székely Tamásnak és az MSZP-nek, hiszen a miniszter az MSZP képviseletében látja el ezt a feladatot.”
  Az azonban, hogy ebből a javaslatból – amelyben Kökény megfogalmazása szerint zsinórmértéknek kell lennie a területi kiegyenlítésnek, a szolgáltatói versenynek, az OEP ellenőrző funkciója erősítésének és az informatikai fejlesztésnek – esetleg a továbbiakban hogyan alakul ki egy regionális pénztári rendszer, az megbeszélés kérdése – mondta a szocialisták egyik korábbi minisztere.

Szétverés vagy építés

Székely Tamás korábban bemutatkozott már a parlament Egészségügyi Bizottsága, a szocialista frakció és a kormány előtt is, s utóbb úgy értékelte: miniszteri meghallgatásakor többen azért nem szavaztak rá az ellenzék soraiból, mert hiányolták az egészségpénztári törvénnyel kapcsolatos álláspontját. (A minisztert 13 igen, 9 nem és egy MDF-es tartózkodás mellett találta alkalmasnak posztja betöltésére az Egészségügyi Bizottság, annak ellenére, hogy az általa elmondottak csak a fideszes Mikola Istvánt nem győzték meg. A volt miniszter szerint ugyanis Székelyt eredetileg az OEP szétverésére szerződtették, s ehhez képest most egy másik koncepciót valósít majd meg.) Eredetileg Székely valóban csupán annyit közölt, hogy az egységes társadalombiztosítás híve, de hogy ez hány pénztáron keresztül valósul meg, azt teljesen mellékes szempontnak tartotta. Meghallgatása után néhány nappal azonban – amikor a törvény visszavonását javasló szocialista honatyák kerültek többségbe, s a hírek szerint már ezt az álláspontot erősítette maga a kormányfő is – nyilvánosan is annak a véleményének adott hangot, hogy csak megfelelő körültekintés mellett szabad a jelenleg hatályos pénztártörvényt visszavonni.
  Ez a sokszor parlamenti képviselők által is használt kifejezés természetesen pontatlan, hiszen egy korábban megalkotott törvény hatályon kívül helyezéséhez is törvényt kell alkotnia a magyar Országgyűlésnek. Végül is a törvény egyes elemei nem veszítik majd érvényüket – megmarad például az adatkezelésről szóló szabályozás vagy az intézményi várólistákkal kapcsolatos rendelkezések.

Bizalom és partnerség

A biztosítási rendszer azonban csak egy azon területek közül, amelyet az új miniszter felülvizsgálni ígért. Ezek között említette ugyanis több helyütt a már parlament előtt lévő, salátatörvényként elhíresült korábbi miniszteri javaslatot, a korbácsrendeletként ismert, az orvosok gyógyszerfelírási szokásait befolyásolni akaró, hatályba lépését tekintve már többször módosított rendeletet, a várólisták rendszerét vagy a teljesítményvolumen-korlátot (TVK), amelynek felülvizsgálatát ugyancsak őszre ígérte.
  Azt, hogy megszólalásait az ágazat képviselői rendre pozitívan fogadják, Székely Tamás szakmai felkészültsége mellett elsősorban azzal érte el, hogy mindig elsők között említi: visszaállítaná az egészségügy és az abban dolgozók presztízsét. Bizalmat és partnerséget kér és ígér. Ehhez a többi közt kiszámítható életpályamodellt kíván kidolgozni, pontos, megbízható és betartható jogszabályokat alkotni, amelyeket megfelelő módon mindenkivel egyeztetni is óhajt. (Bár eleddig senki sem elemezte, hogy valójában mi vezetett Horváth Ágnes és az egészségpénztári törvény elbukásához, abban minden bizonnyal nagy szerepe volt az egyeztetések elmaradásának, illetve a vélemények semmibe vételének, a szakmai szervezeteken való átlépésnek. Nem véletlenül javasolta azt a Világgazdaság rendezvényén Orosz Éva, az ELTE professzora, hogy dolgozzanak ki irányelveket a reális egyeztetési folyamatról, a későbbi társadalmi megegyezés lehetősége érdekében.)

Apró munkák vagy prioritások

Eddig nem csak az egyeztetések voltak kifogásolhatóak. Társadalmi és szakmai szervezetek mellett maga Székely is utalt rá, hogy az elmúlt időszakban volt olyan kormányrendelet, amely egy évben négyszer változott, s ez korántsem nevezhető jogbiztonságnak, és akkor még nem esett szó a szabályok betarthatóságáról, a felkészülési időkről. S hogy mit ígér még az új, sokak által már-már megváltóként tisztelt miniszter? Új jogszabályt például a befogadások rendjéről. Az első kérdés persze az is lehetne, hogy pontosan mennyi időre szól a miniszter megbízatása – Székely reményei szerint két évig –, a kisebbségi szocialista kormánynak ugyanis sokan nem jósolnak hosszú jövőt.
  Amit Székely Tamás programként több fórumon is felvázolt, az az ágazat legfontosabb problémáit érinti, még ha alapvetően inkább „apró munkákat” jelent is. (Ezt a kifejezést Mikola István használta a parlamenti bizottságban: mint mondta, elismeri ugyan az ágazatra váró apró munkák fontosságát, de hiányolja a miniszterjelölt stratégiai gondolkodását.) A jelöltből azóta miniszterré vált szakember kiemelt feladataként említi mindenütt a háziorvosok helyzetének javítását, amelynek csak egyik eleme a Magyar Orvosi Kamarával megkötött megállapodás – az ebben szereplő összegeket információink szerint júniusban utalják. Mint Székely kifejtette, többlettámogatást nyújtana a hátrányos helyzetű praxisok finanszírozásához, támogatná a rezidensképzést, elősegítené a fiatalok praxisvásárlását, felülvizsgálná a szakmai szorzókat. Bevezetné a részleges teljesítményfinanszírozást és csökkentené az adminisztrációt. A sürgősségi ellátás fejlesztésében az Országos Mentőszolgálat megerősítése, a mentésirányítás korszerűsítése mellett kiemelt feladatának tartja a kórházi ügyeletek szervezettségének áttekintését is, ami szakértők szerint hosszabb távon akár a kisebb intézmények bezárását is eredményezheti. Székely azonban alapvetően nem nyúlna a kórházi struktúrához. Mint a Népszabadságnak elmondta: nem tervez további ágyszámcsökkentést – összességében megfelelőnek tartja az ellátórendszer nagyságát, de kisebb- nagyobb módosítások azért adódhatnak. Arra a kérdésre, kik jöhetnek még pénzért: kórházak, gyógyszergyártók, mentők, a miniszter azt felelte, nem várja meg őket, maga megy hozzájuk. Minden ellátási forma képviselőjét megkérdezi, miben tudnak neki segíteni, de a „kevés a pénz” érv számára értelmezhetetlen – mondta.

Polgárháborús helyzet

A járóbeteg-szakellátással kapcsolatban Székely Tamás soron kívül javasolni fogja, hogy a kapacitásokat csoportosíthassák át a különféle szakmák között – jelentette be a Világgazdaság konferenciáján. Kiemelte még az uniós pénzek felhasználásának gyorsítását, a népegészségügyi programok folytatását – külön hangsúlyozva, hogy érsebészként a szív- és érrendszeri program érrendszeri részére is súlyt helyez –, az ezzel kapcsolatos szakdolgozói kompetenciák áttekintését, az ÁNTSZ megerősítését. Ugyancsak átvizsgálná Székely Tamás a szakmai protokollok rendszerét, amelyről megjegyezte: lényegében több mint tíz éve elvárás a protokollok, irányelvek szerinti gyógyítás, de azok mindmáig nem készültek el teljes mértékben.
  Kökény Mihály, az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának szocialista elnöke bár utalt rá, hogy szakmán belül és kívül is nagy a várakozás azt illetően: mi lesz az egészségügyben, úgy vélte, az egészségügyi reform nem egyenlő egy középkori bosszúdrámával, s ki is kell szabadítani a túlpolitizált viták harci terepéről. Ezt illetően azonban sokan nem optimisták. Mikola István például totális káosznak minősítette az ágazat jelenlegi állapotát. Ebben ugyan „szivárványként hat”, hogy a pénztártörvényt visszavonják, de az egykori miniszter szerint az is fontos szempont, hogy finanszírozható rendszert alakítsunk ki. Ehhez persze a mai parttalan igényeket szükségletekké kellene átalakítani, kérdéses azonban, hogy megszerezhető-e hozzá a társadalmi közmegegyezés. Hasonlóan pesszimista képet festett Szócska Miklós, az Egészségügyi Menedzserképző Központ vezetője is. Mint mondta, normál esetben az a nyugodt hang, amit a miniszter megüt, alapját képezhetné egy ciklusokon átívelő építkezésnek az egészségügyben. Ma azonban „a helyzet inkább polgárháborús dinamikát követ, s egyáltalán nem biztos, hogy nincsenek olyanok a politikában, akik ne akarnák ezt a helyzetet kihasználni”. (A Fidesz és a kamara meg is állapította: mindenben sikert értek el, és „a jövőben is fontos lehet, hogy a szakma és a politika rendszeresen találkozzon”.)
  Ennek némiképp ellentmondani látszik, hogy még Éger István kamaraelnök is úgy beszélt az egészségügyben lévő „füstölgő romokról és arról, hogy sok pusztítást kellett elszenvednünk”, hogy közben „nem feledte a Világgazdaság konferenciáján generálódott reményeket”. Ott ugyanis az ágazat szinte minden szereplője a konszenzuskeresés lehetőségéről (is) beszélt, s legalábbis fellélegzett a pénztártörvény hatályon kívül helyezéséről szóló bejelentésre. Kérdés azonban, mit hoznak a hétköznapok. Miként reagálnak majd, ha Székely Tamás valóban megkezdi az általa elképzelt egészségbiztosítás kiépítését? Annak egyik eleme ugyanis nem kevesebbről szól, mint hogy „a társadalombiztosításban csalók nem vehetnek részt”, azaz nem kötnek szerződést a nem valódi adatot jelentő kórházakkal.