Üzenet a palackban

Kafka el nem küldött levelei

A Levél egészen különleges műfajú szöveg. Egyrészt nem levél, a szó hagyományos vagy köznapi értelmében, hiszen a fiú, bár megírta 1919-ben, mégsem küldte el apjának, így az írás amolyan üzenet a palackban. Másrészt fikciónak is tekinthető (noha a címet Brod adta utólag), furcsa novellának – erre utal például nagy terjedelme is –, bár ennek ellentmond mindama számos tény és valóságos esemény, melyekre Kafka hivatkozik, melyeket elemez, és amelyek elválaszthatatlanok a szövegtől. Hogyan olvassuk tehát a Levelet? Irodalmi műnek vagy valóságos, bár postára mégsem adott fogalmazványnak? Talán célszerű, ha nem hezitálunk, hanem átadjuk magunkat a bámulatos szövegnek.

Ám ehhez tudnunk kell egy-két tényt (annál inkább, mivel a kiadó nem sietett néhány jegyzettel, netán egy utószóval megkönnyíteni az olvasó helyzetét). Kafka apja, Hermann egy kis cseh faluból származott, afféle házalóként indult, hogy azután fokozatosan küzdje föl magát Prága tekintélyes nagybani kereskedői közé. Franz születésekor már megszűntek az anyagi gondok, a fiú a lehető legjobb neveltetésben részesült. Legalábbis külsőleg. Ám belsőleg sosem lelt nyugalmat: német anyanyelvűként csehek közt élt, asszimiláns zsidóként, aki folyvást kacérkodott a haszidizmussal és a kivándorlás gondolatával, hivatalnokként dolgozott, ugyanakkor íróként gondolkozott és érzett, háromszor kötött jegyességet (kétszer ugyanazzal a lánnyal, Felice Bauerrel, akihez egyébként roppant mennyiségű levelet írt), végül sosem házasodott meg – hogy csak a legnyilvánvalóbb ellentmondásokat említsük.