Utódhatás
Meglátogassa-e a kórházban fekvő szülőt a kisgyermek? – ezt a kérdést is felveti cikkében a Szabad Föld, amikor a szülők betegségének ártalomcsökkentő menedzseléséről ír.
A titkolózás, a családi otthonra nehezedő rossz hangulat az életkortól, a személyiségtől függően eredményezhet olyan tüneteket, mint a bepisilés, körömrágás, dadogás, tikkelés, depresszió, tanulási és magatartásbeli zavarok, vagy akár a hasfájás, hányás, allergiás reakciók – sorolja lapban a szakpszichológus Peer Krisztina, milyen traumatikus lehet már maga a szülő betegsége is, főleg az elhallgatással súlyosbítva. A kisgyermekben akár bűntudatot kelthet: önmagát okolhatja a betegség kialakulása miatt („mert biztos rosszalkodtam, azért…”), vagy dühös lehet, amiért a szülő „cserbenhagyta”. A tabusítás tehát a legrosszabb megoldás az ilyen helyzetben.
A megszólaltatott klinikai szakpszichológusok állítják: az őszinte, a gyermek szorongását csökkentő beszélgetés szükséges a szülő és a gyermek között, hogy a kicsi feldolgozhassa, miért van apu vagy anyu az otthontól, tőle távol kórházban, szanatóriumban. A 3–9 éves gyerekeknél a mese lehet az egyik legjobb segítség a magyarázatnál – olvasható a szabadfold.hu-n, ahol írnak az első olyan magyar mesekönyvről is, amely a szülő betegségét segít feldolgozni, megérteni.
