Újjászületni nehéz

Klinikai szakpszichológus az onkológián

Június 3. és 5. között rendezték Budapesten a Malignus Lymphoma Konferenciát. Riskó Ágnes klinikai szakpszichológust (Országos Onkológiai Intézet, „A” Kemoterápiás Osztály) kérdeztük fiatal tudományterületének mindennapjairól.

Nem megszokott, hogy egy belgyógyászati profilú osztály munkatársai között pszichológust is találunk.

– Eckhardt professzor tette lehetővé 1988-ban, hogy az Országos Onkológiai Intézetben pszichiáterek és pszichológusok is tevékenykedhessenek. Azt, hogy a klinikai szakpszichológus az osztályon dolgozhat – vagyis a gyógyító csapat részévé válhat –, évekkel később Fleischmann Tamás főorvos biztosította. Ekkortól, a beteg méltóságát megőrizve, már négyszemközti beszélgetésekre is sor kerülhetett a bennfekvőkkel és az ambulanciára visszatérőkkel. Rosta András osztályvezetői tevékenysége alatt pedig nemrég két kutatást is meg tudtunk valósítani.

A rák és a halál képe mindannyiunkban szorosan összekapcsolódik. A tudomány már túllépett ezen, de tapasztalható-e változás a betegeknél?

– Thomas Mann a röntgenfelvételt nevezte a Varázshegyben belső portrénak – nálunk saját belső portréjukat készítik el a betegek, amikor rajzolnak vagy verset írnak. Minden magyarázat helyett nézze meg egy fiatal nőbeteg nemrég készült belső portréját: ha a testtel együtt nem gyógyul a lélek is, akkor megmarad a kettős tudat, amelyet a külvilág felé mutatott elfogadható magatartás és a belső halálfélelem jellemez. Ez utóbbit a betegnek gyakran még a hozzátartozók előtt is titokban kell tartania. A kettős tudat terhe nagyon gyakran megmutatkozik a pszichoterápiás órákon.