Új neurológiai megközelítés az autizmus spektrum zavar korai felismerésében

A Neuroscience of Consciousness folyóiratban jelent meg a University of Montreal kutatóinak cikke, amelyben azt a kérdést vizsgálták, hogy a kogníció működésének megértése talán nem csupán az egyén agyi folyamatainak elemzésével tárható fel, hanem az is befolyásolja, hogyan hatnak egymásra az emberek gondolkodási folyamatai. Ez a kutatása az egyénről a személyközi kölcsönhatásokra helyezi át a hangsúlyt, és rámutat arra, hogy bizonyos kognitív sajátosságok csak akkor érthetők meg teljes mélységükben, ha az embereket párokban vagy csoportokban vizsgáljuk.

A tanulmányában Guillaume Dumas professzor és doktoranduszai, Anne Monnier és Léna Adel a “generatív neurofenomenológia” fogalmát elemezték. A neurofenomenológia, amelyet az 1990‑es években Francisco Varela chilei neurobiológus vezetett be, hidat képez a klasszikus, külső megfigyelésen alapuló idegtudomány és a szubjektív, első személyű tapasztalat között. A generatív megközelítés ezt azzal egészíti ki, hogy a tudatos élményt fejlődési, kapcsolati, kulturális és történeti tényezők által formált konstrukcióként értelmezi. Dumas szerint ez a szemlélet három szintet kapcsol össze: az első személyű élményt, a harmadik személyű objektív adatokat és a másik emberhez fűződő, második személyű tapasztalatot. A kutatócsoport szerint ez a megközelítés új lehetőségeket nyit a pszichiátriában, különösen akkor, ha matematikai modellekkel, számítógépes szimulációkkal és korszerű agyi képalkotó módszerekkel kombinálják. Ilyen például a terápiás kapcsolat újraértelmezése, amelyben a páciens élménye, a terapeuta empátiája és a kettőjük közötti dinamika egyaránt szerepet kap.

A generatív neurofenomenológia az autizmus spektrum zavar megértésében is új perspektívát kínál, mivel a társas kölcsönhatásokban megjelenő eltérésekre irányítja a figyelmet.

A Neuroinformatics folyóiratban megjelent másik tanulmányban Dumas kutatócsoportja – Ghazaleh Ranjbaran vezetésével – hyperscanning módszert és mesterséges intelligenciát alkalmazott annak előrejelzésére, hogy két, egymással interakcióban lévő személy közül valamelyik az autizmus spektrumán helyezkedik‑e el. A hyperscanning egyszerre rögzíti két ember agyi aktivitását, ami különösen értékes, de ritka adatforrás, ezért a kutatók egy AI modellt, a transzfer tanulás módszerét alkalmazták. A modell először egyetlen agy adataiból tanulta meg az általános mintázatokat, majd ezt a tudást kiterjesztették két agy egyidejű feldolgozására, végül egy további réteg az interakciók alapján kombinálta az információt. Dumas szerint ez az egyik első bizonyíték arra, hogy a mesterséges intelligencia és a “többagyas” idegtudomány hatékonyan kapcsolható össze, és ez a megközelítés akár az autizmus korai, nem invazív felismerését is támogathatja.

Dumas kutatásai az interperszonális pszichiátria területe köré szerveződnek, amely az egyénre fókuszáló modelleket meghaladva a kapcsolati dinamikát helyezi előtérbe. Az autizmus kapcsán paradigmaváltást sürget, amely szerint a társas nehézségek nem kizárólag az autista személy sajátosságaiból erednek, hanem a különböző neurotípusok közötti kölcsönhatásból. Ez összhangban áll a Damian Milton brit kutató által felvetett “kettős empátia” problémával. A „double empathy problem” lényege, hogy az autista és a nem autista emberek közötti kommunikációs nehézségek nem egyoldalúak, hanem kölcsönösek. Damian Milton szerint nem arról van szó, hogy az autista embereknek általános empátiahiányuk lenne, hanem arról, hogy a két csoport eltérő módon érzékeli, értelmezi és fejezi ki a világot. Emiatt mindkét fél számára nehéz lehet megérteni a másik gondolkodását, érzelmeit vagy szándékait, hiszen különböző „kulturális” és idegrendszeri háttérrel közelítenek ugyanahhoz a helyzethez. Érdekes módon, de talán nem meglepően két autista ember gyakran sokkal könnyebben kommunikál egymással, ami azt mutatja, hogy nem az empátia hiánya okozza a problémát, hanem a különböző kommunikációs stílusok találkozása. Milton elmélete arra hívja fel a figyelmet, hogy a társadalomnak is alkalmazkodnia kell, nem csak az autista embereknek, és a megértés kulcsa a kölcsönös nyitottság és a kommunikációs különbségek elfogadása.

A többagyas idegtudomány azonban nemcsak az autizmus megértésében lehet hasznos: hozzájárulhat a csoportkohézió, a kreatív együttműködés, a sportcsapatok teljesítménye vagy akár űrhajós legénységek összehangolt működésének feltárásához is. Dumas szerint a generatív neurofenomenológia és a mesterséges intelligencia összekapcsolása egy olyan új tudomány irányába mutat, amely nem csupán a különálló egyének agyi tevékenységét vizsgálja, hanem azt is, ami akkor jön létre, amikor több személy elméje egymással kapcsolatba kerül.

Gerd Altmann képe a Pixabay-en

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Why studying two brains at once could reshape autism research and diagnosis

Now is the time: operationalizing generative neurophenomenology through interpersonal methods

Irodalmi hivatkozás:

Anne Monnier et al, Now is the time: operationalizing generative neurophenomenology through interpersonal methods, Neuroscience of Consciousness (2025). DOI: 10.1093/nc/niaf052

Ghazaleh Ranjabaran et al, Towards Multi-Brain Decoding in Autism: A Self-Supervised Learning Approach, Neuroinformatics