Új fegyver a felnőttkori leukémia ellen
Nemrégiben fontos cikk jelent meg a Nature Leukemia című szaklapjában, amelyben egy magyar szakértőket is felvonultató nemzetközi kutatócsoport arról számolt be, hogy fontos áttörést értek el a leggyakoribb felnőttkori leukémia kezelését célzó kutatásuk során.
A szakértők módot találtak annak a mechanizmusnak a hatékony blokkolására, amely kulcsszerepet játszik a tumorsejtek felszaporodásában a betegség során. A kutatók által azonosított gátlószer működését már állatkísérletek során, és betegekből származó emberi sejteken is sikerült igazolni. Vagyis minden remény megvan arra, hogy a módszer betegeken is beválik, és komoly változásokat hozhat az akut mieloid lekémia és talán más daganatos kórképek kezelésében is.
Mivel a mieloid vonal sejtjeinek érése, vagyis a fehérvérsejtek fejlődése bonyolult, több lépcsős folyamat, melyet más-más fehérjék szabályoznak, sokfajta hiba csúszhat be, ezért is olyan sokszínű ez a betegség – mondta el a 24.hu megkeresésére Keserű György Miklós, az MTA Természettudományi Kutatóközpont (TTK) Gyógyszerkémiai Kutatócsoportjának vezetője.
A magyar kutatócsoport fejlesztette ki és használta azokat a számítógépes módszereket, amelyek révén a legígéretesebb gátlószer-jelölteket vizsgálták. A kanadai csapattagok, a Torontói Egyetem kutatói Patrick Gunning vezetésével legyártották ezeket a molekulákat. Az előmunkálatokban is fontos szerepet játszó osztrák szakértők pedig letesztelték, hogy melyik működik a legjobban a felkínált molekulák közül. Richard Moriggl és kollégái, a Ludwig Boltzmann Rákkutató Intézet és Bécsi Állatorvostudományi Egyetem munkatársai így végül sikerrel azonosítottak egy molekulát, amely állatokban és emberi mieloid leukémiás sejtvonalaknál is képes a STAT5-ök összekapcsolódásának gátlására, és ezzel útját állja a további sejtosztódásoknak.
Az újfajta gátló módszer a kutatók reményei szerint más daganatos megbetegedések esetén is működhet, ahol a STAT-jelátvitelben jelentkező problémák okozzák a gondokat. A következő évek során a továbbra is együttműködő kutatók remélhetőleg erre is választ találnak majd.
