Tünetmentesség egyetlen óra alatt
2007. június 01. 00:00
A trombolízisre alkalmas beteg útja a tünetektől a zárójelentésig – ez volt a témája a Magyar Stroke Társaság VIII. Konferenciáján, május 24-én tartott interdiszciplináris kerekasztal-megbeszélésnek. A lízist végző neurológus szakemberek szempontjai (prof. dr. Csiba László, és dr. Fekete István, DEOEC Neurológiai Klinika) mellett dr. Gőbl Gábor az Országos Mentőszolgálat aspektusait foglalta össze, dr. Torzsa Péter (SE ÁOK Családorvosi Tanszék) pedig a háziorvos számára fontos tudnivalókat vázolta.
Az időtényező rendkívül fontos a trombolízisre alkalmas stroke-betegek kezelésében. Ha a lízisterápia a tünetek kezdete után 1 órán belül megkezdődik, kettőből egy beteg gyógyul meg teljesen, míg ha 6 óra telik el a tünetek kezdetétől, akkor 45-ből egy. Ennek kapcsán elhangzott: a családorvos helyszínre hívása késleltetheti a beteg kórházba szállítását. Az előadók szerint fontos, hogy a lakosság tudja: hirtelen rosszullét kapcsán végtagmozgásában korlátozottnak tűnő vagy szóformálási zavarral küzdő beteghez azonnal mentőt kell hívni. „Futtatjuk a beteggel a köröket, és közben telik az idő” – véli Gőbl Gábor, aki szerint kórházba jutás szempontjából a fővárosiak hátrányosabb helyzetben vannak, mint a vidéken élők. Budapesten ugyanis előfordul, hogy hívják a mentőket, akiktől azt a tanácsot kapják, hogy az ügyelet az illetékes, onnan viszont az a válasz érkezik, hogy nem tudnak kimenni. Szerinte ez a stroke-betegek ellátásának leggyengébb pontja.
Ha a háziorvos mégis a mentő előtt ér a helyszínre, sokat segíthet. Fontos, hogy a beteg életkorától függetlenül gondoljon a lízis lehetőségére, hiszen a korábbi gyakorlattól eltérően a beteg kora már nem szempont. Torzsa Péter egy idős beteg 90 fokos állásban megmerevedett, kontraktúrás csuklójáról készült felvétel vetítése közben megjegyezte: ha a páciens lízisterápiában részesült volna – vagy időben megkezdik a gyógytornát –, családja, illetve a munkából az ápolás kényszere miatt kieső hozzátartozó miatt a társadalom válláról óriás terhet vehettek volna le. Bár általában a helyszínen nem kell csökkenteni a vérnyomást, lízis esetén 180 Hgmm-es szisztolés érték alá kell vinni – ennek megkezdésével a háziorvos már a szakellátók keze alá dolgozhat. Azzal is tisztában kell lennie az első ellátónak, hogy a kumarinterápia sem jelent ma abszolút kontraindikációt (az INR-értéktől függ a kivitelezhetősége). Ha azonban a betegnek tudatzavara van, rövid időn belül operálták, kumarinszármazékot szed vagy májbeteg, és tudjuk, hogy INRértéke 1,5 fölötti, akkor 100 mg aszpirint és oxigént kell adnia a gyors beszállítás előtt, hiszen a lízis nem jön majd szóba.
A kórházi osztályon is bekövetkezhet felesleges időkiesés. Ahogy Csiba László fogalmazott: „a stroke nem fáj, a beteg nem panaszkodik, ami megtévesztheti a személyzetet és kényelmessé teheti az ellátás tempóját. Holott ezt úgy kell csinálni, mint a reszuszcitációt” – hangsúlyozta.
A tünetek kezdetétől számított 3 órán belül az intravénás lízisterápiát kell előnyben részesíteni, de a debreceni gyakorlat az, hogy a nélkülözhetetlen CT-felvétellel együtt CT-angiográfiát is készítenek. Ha ez az arteria cerebri media elzáródását mutatja, akkor azonnal, ott a laborban megkezdik az intraarteriális lízist – hiszen a helyszínen van az artériás kanül behelyezésére képes angiológus vagy radiológus. Mint Fekete István megjegyezte, intraarteriális alkalmazáskor nincs maximalizálva a gyógyszer adagja, hiszen látszik, mikor nyílik meg az ér. A tünetek kezdetétől számított 3. és 6. óra között már biztosan az intraarteriális forma jön szóba, és ugyancsak erre térnek át, ha a beteg állapota intravénás terápiával nem javul.
Csiba László végül azt kívánta a kerekasztal-beszélgetés hallgatóinak, legyen egyszer részük abban az élményben, hogy egy bénán beszállított beteg a trombolízisnek köszönhetően egy óra múlva saját lábán megy vissza a kórterembe.
Az időtényező rendkívül fontos a trombolízisre alkalmas stroke-betegek kezelésében. Ha a lízisterápia a tünetek kezdete után 1 órán belül megkezdődik, kettőből egy beteg gyógyul meg teljesen, míg ha 6 óra telik el a tünetek kezdetétől, akkor 45-ből egy. Ennek kapcsán elhangzott: a családorvos helyszínre hívása késleltetheti a beteg kórházba szállítását. Az előadók szerint fontos, hogy a lakosság tudja: hirtelen rosszullét kapcsán végtagmozgásában korlátozottnak tűnő vagy szóformálási zavarral küzdő beteghez azonnal mentőt kell hívni. „Futtatjuk a beteggel a köröket, és közben telik az idő” – véli Gőbl Gábor, aki szerint kórházba jutás szempontjából a fővárosiak hátrányosabb helyzetben vannak, mint a vidéken élők. Budapesten ugyanis előfordul, hogy hívják a mentőket, akiktől azt a tanácsot kapják, hogy az ügyelet az illetékes, onnan viszont az a válasz érkezik, hogy nem tudnak kimenni. Szerinte ez a stroke-betegek ellátásának leggyengébb pontja.
Ha a háziorvos mégis a mentő előtt ér a helyszínre, sokat segíthet. Fontos, hogy a beteg életkorától függetlenül gondoljon a lízis lehetőségére, hiszen a korábbi gyakorlattól eltérően a beteg kora már nem szempont. Torzsa Péter egy idős beteg 90 fokos állásban megmerevedett, kontraktúrás csuklójáról készült felvétel vetítése közben megjegyezte: ha a páciens lízisterápiában részesült volna – vagy időben megkezdik a gyógytornát –, családja, illetve a munkából az ápolás kényszere miatt kieső hozzátartozó miatt a társadalom válláról óriás terhet vehettek volna le. Bár általában a helyszínen nem kell csökkenteni a vérnyomást, lízis esetén 180 Hgmm-es szisztolés érték alá kell vinni – ennek megkezdésével a háziorvos már a szakellátók keze alá dolgozhat. Azzal is tisztában kell lennie az első ellátónak, hogy a kumarinterápia sem jelent ma abszolút kontraindikációt (az INR-értéktől függ a kivitelezhetősége). Ha azonban a betegnek tudatzavara van, rövid időn belül operálták, kumarinszármazékot szed vagy májbeteg, és tudjuk, hogy INRértéke 1,5 fölötti, akkor 100 mg aszpirint és oxigént kell adnia a gyors beszállítás előtt, hiszen a lízis nem jön majd szóba.
A kórházi osztályon is bekövetkezhet felesleges időkiesés. Ahogy Csiba László fogalmazott: „a stroke nem fáj, a beteg nem panaszkodik, ami megtévesztheti a személyzetet és kényelmessé teheti az ellátás tempóját. Holott ezt úgy kell csinálni, mint a reszuszcitációt” – hangsúlyozta.
A tünetek kezdetétől számított 3 órán belül az intravénás lízisterápiát kell előnyben részesíteni, de a debreceni gyakorlat az, hogy a nélkülözhetetlen CT-felvétellel együtt CT-angiográfiát is készítenek. Ha ez az arteria cerebri media elzáródását mutatja, akkor azonnal, ott a laborban megkezdik az intraarteriális lízist – hiszen a helyszínen van az artériás kanül behelyezésére képes angiológus vagy radiológus. Mint Fekete István megjegyezte, intraarteriális alkalmazáskor nincs maximalizálva a gyógyszer adagja, hiszen látszik, mikor nyílik meg az ér. A tünetek kezdetétől számított 3. és 6. óra között már biztosan az intraarteriális forma jön szóba, és ugyancsak erre térnek át, ha a beteg állapota intravénás terápiával nem javul.
Csiba László végül azt kívánta a kerekasztal-beszélgetés hallgatóinak, legyen egyszer részük abban az élményben, hogy egy bénán beszállított beteg a trombolízisnek köszönhetően egy óra múlva saját lábán megy vissza a kórterembe.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
