Tünetek provokálása az rTMS hatékonyságának növelésére függőségek kezelésében

A JAMA Psychiatry folyóiratban június 4-én jelent meg a Vanderbilt University Medical Center kutatóinak cikke, amelyben arról számoltak be, hogy a tünetek provokálása jelentősen javíthatja a depresszió, obszesszív-kompulzív zavar (OCD) és nikotinfüggőség kezelésében alkalmazott nem invazív agyi stimulációs módszer, a repetitív transzkraniális mágneses stimuláció (rTMS) klinikai hatékonyságát.

A tanulmányt Heather Burrell Ward vezette, egyben ez az első olyan nagyszabású metaanalízis, amely azt vizsgálja, hogy a tünetek szándékos kiváltása közvetlenül az rTMS alkalmazása előtt javítja-e a kezelés eredményeit.

“Az OCD és a nikotinfüggőség kezelésére az FDA által jóváhagyott protokollok az rTMS alkalmazása közvetlenül előtti „tünetprovokációt” is tartalmaznak” – nyilatkozta Ward. “Az OCD esetében ez azt jelenti, hogy provokáljuk a rögeszmés gondolatokat; így, ha valakinek higiéniai rögeszméi vannak, akkor az rTMS alkalmazása közvetlenül előtti pillanatban megkérhetjük, hogy tegye a kezét egy szemetesbe, vagy érintse meg a cipőjének talpát. A nikotinfüggőség esetében ez a nikotin utáni sóvárgás provokálását jelenti, így valakit arra lehet késztetni, hogy elképzelje, ahogy cigarettát szív, vagy akár előveheti a saját cigarettáját, a kezében tarthatja, sőt meg is szagolhatja. Volt már korábban néhány bizonyíték arra is, hogy a megfelelő agyi áramkör aktiválása közvetlenül az rTMS alkalmazása előtt hatékonyabbá teszi az rTMS-t. Ezek a bizonyítékok azonban kis létszámú tanulmányokból származtak, és soha nem elemezték nagy elemszámú vizsgálatok során annak érdekében, hogy helytállóságáról végleges következtetéseket lehessen levonni. Ezért meta-elemzéssel, azaz számos korábbi tanulmány eredményeit összefoglaló tanulmánnyal végeztünk szisztematikus áttekintést, hogy megvizsgáljuk a tünetek provokálásának hatását az OCD és a nikotinfüggőség esetében az rTMS-kezelés klinikai hatásosságának változására. A meta-elemzések azért fontosak, mert összesítik az összes tanulmány eredményeit, így megbízhatóbb becslést adnak egy hatásról, mint bármelyik tanulmány önmagában.”

A teljes elemzésben, azaz az összes beteg tekintetében önmagában a tünetek provokálása nem javította jelentősen a klinikai választ, amelyet gyakran az OCD tüneteinek vagy a cigarettafogyasztásnak a csökkenésével mértek. Azonban a kutatók bizonyítékot találtak arra, hogy az rTMS közel kétszer olyan hatékony volt, amikor a tüneteket provokálták, mint amikor nem, ez pedig arra utal, hogy a tünetek provokálása javíthatja az rTMS-re adott választ.

“Meglepő volt látni, hogy a tünetek provokálása úgy tűnt, hogy javítja a klinikai választ mind az OCD, mind a nikotinfüggőség esetében, annak ellenére, hogy az rTMS protokollok, célpontok és provokációs módszerek eltérőek voltak” – fejtette ki Ward.

Ward hozzátette, hogy az is lehetséges, hogy a tünetek provokálása különböző populációkban különböző hatásokkal jár.

“Például egyes tanulmányok szerint a skizofrénia diagnózissal rendelkező emberek, ellentétben az általános populációval, nem éreznek vágyat a cigaretta iránt, amikor dohányzással kapcsolatos képeket mutatnak nekik. Ebben az esetben talán nem lenne helyénvaló a tünetek provokálása az rTMS alkalmazásához a skizofrén betegek nikotinfüggőségének kezelésében.”

Ward, aki jelenleg egy olyan klinikai vizsgálat vezető kutatója, amelyben a skizofrénia diagnózissal rendelkező és nem rendelkező emberek nikotinfüggőségének rTMS-kezelését hasonlítják össze, ezeket olyan fontos kérdéseknek tartja, amelyekkel a jövőben foglalkozni kell.

“Bár ez a metaanalízis rendkívül értékes a terület számára, mivel arra utal, hogy a tünetek provokálása javíthatja a rTMS-re adott klinikai választ, elengedhetetlen, hogy prospektív, randomizált, kontrollált vizsgálatokat végezzünk. Ezeket az OCD és a nikotinfüggőség, valamint más rendellenességek esetében célzottan kell elvégezni, beleértve egyéb szerhasználati rendellenességeket és más rTMS-indikációkat. Lehet, hogy vannak olyan agyi áramkörök, amelyeket közvetlenül a moduláció előtt aktiválni kell, és vannak olyanok, amelyeket nem. Érdekes, hogy amikor az rTMS-t depresszió kezelésére használják, nem provokáljuk a depressziós tüneteket. Klinikai és kutatási környezetben rTMS-t alkalmazó pszichiáterként pontosan szeretném tudni, mit kell tennem ahhoz, hogy az rTMS a lehető leghatékonyabb legyen a betegeim számára. Még nagyon sok mindent meg kell tanulnunk az rTMS-kezelés optimalizálásának módjairól, és a Vanderbilt vezető szerepet tölt be ezen a területen.”

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Algorithm analyzes multiple mammograms to improve breast cancer risk prediction

Symptom Provocation and Clinical Response to Transcranial Magnetic Stimulation

Irodalmi hivatkozás:

Daniel Bello et al, Symptom Provocation and Clinical Response to Transcranial Magnetic Stimulation, JAMA Psychiatry (2025). DOI: 10.1001/jamapsychiatry.2025.0792