Tudományos álmok
2007. december 01. 00:00
Karácsonykor felcsapok vizsgálati alanynak. Kiderítem, mennyi ingert képes elviselni egy alvó ember. A fa alatt kezdem, és vizsgálati tervem szerint mindent átalszom: angyali csengettyűt, énekszót, csatakiáltást, földrengést.
Elődömnek Ian Oswaldot fogom tekinteni, aki 1960- ban arra kereste a választ, hogy el lehet-e aludni nyitott szemmel. Alanyait lefektette egy heverőre (nekem megteszi a sámli is) – és ragasztószalaggal „kitámasztotta” a szemhéjukat (ennyi áldozatot szívesen hozok). Körben lámpákat helyezett el úgy, hogy muszáj volt a fénybe nézni (majd oda ülök, ahonnan csak a fa égői látszanak).
Alanyai bőréhez elektródokat rögzített, amelyek időnként izomgörcsöt kiváltó impulzusokat küldtek a lábukba (mit nekem fájdalom!), fülüket nagyon hangos blues zenével terhelte (családomat ismerve hangerőben nem lesz hiány). Három önkéntes jelentkezője közül kettő kipihent volt, egyikük súlyos alvásmegvonásban szenvedett (ez utóbbi stimmel). Az EEG tanúsága szerint mindhárman 12 percen belül elaludtak (csapnivaló eredmény, biztosan megdöntöm). Oswald úgy okoskodott, a helyzet kulcsa a monotonitás lehet: az agy ilyen ingerek hatására valamiféle „transzba” merül (BMJ 1960. május 14., 1450. oldal). Tartsanak velem, elmesélem, milyen bizarr tudományos álmokra számíthatok kísérleti alvásom alatt.
Folytatás a 11. oldalon
Elődömnek Ian Oswaldot fogom tekinteni, aki 1960- ban arra kereste a választ, hogy el lehet-e aludni nyitott szemmel. Alanyait lefektette egy heverőre (nekem megteszi a sámli is) – és ragasztószalaggal „kitámasztotta” a szemhéjukat (ennyi áldozatot szívesen hozok). Körben lámpákat helyezett el úgy, hogy muszáj volt a fénybe nézni (majd oda ülök, ahonnan csak a fa égői látszanak).
Alanyai bőréhez elektródokat rögzített, amelyek időnként izomgörcsöt kiváltó impulzusokat küldtek a lábukba (mit nekem fájdalom!), fülüket nagyon hangos blues zenével terhelte (családomat ismerve hangerőben nem lesz hiány). Három önkéntes jelentkezője közül kettő kipihent volt, egyikük súlyos alvásmegvonásban szenvedett (ez utóbbi stimmel). Az EEG tanúsága szerint mindhárman 12 percen belül elaludtak (csapnivaló eredmény, biztosan megdöntöm). Oswald úgy okoskodott, a helyzet kulcsa a monotonitás lehet: az agy ilyen ingerek hatására valamiféle „transzba” merül (BMJ 1960. május 14., 1450. oldal). Tartsanak velem, elmesélem, milyen bizarr tudományos álmokra számíthatok kísérleti alvásom alatt.
Folytatás a 11. oldalon
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
