Törékenységben az erő

Giacometti a Szépművészeti Múzeumban

Nagyhajú művész, Alberto Giacometti és nagyhajú édesanyja, egy valódi olasz „mamma” között szinte tapintható a bensőséges kötelék. Mindkettőjük arcán földön túli, mégis földszagú életszeretet – ez látható a Szépművészeti Múzeum kiállítását illusztráló egyik életrajzi fotón. Talán a mélyről fakadó derű teszi, de a saját korukban forradalmian új látásmódú, olykor absztraktba hajló alkotások váratlanul megindítóak. Érzelemgazdagok.

A megkérdőjelezhetetlen jelentőségű svájci művész jellegzetesen elvékonyodó, magasba nyúló szobrait mindenki látta már képen, reprodukción – úgy kerültek Budapestre, hogy épp bontják és újjáépítik a zürichi Kunsthaus épületét, szemfüles szervezők pedig megragadták az alkalmat, s az építkezés alatt gyorsan idehozták a gyűjteményt: szobrokat, festményeket és grafikákat. Csaknem 70 művet, köztük jó párat a világhíres, nagy alkotások közül. Kivételes lehetőség: két nagy teremben lehet végigmustrálni a válogatást. Giacometti formabontó újításairól, tér- és figurakezeléséről köteteket írtak. Az igazi nagy élmény a svájci-olasz alkotó mélyen átélt, ontologikus problémaérzékenysége, fogékonysága – az amúgy nem túl nagy méretű szobrok elementáris hatása.

Már a korai, kubista művek között áthatolhatatlan szomorúságot áraszt a „Néző fej”. Komor, éjfekete felületbe vájt horpadások: a vak és néma létezés fájdalmának foglalata. Súlyos és tömör, értelemnek vagy érzelemnek ridegen ellenáll a „Kubus”, mint az elmúlás kőbe faragott víziója. Mellettük viszont ott a tüneményes „Pár”: a primitív népek művészeti formáit idéző két kedves kő, melyeken stilizált, vidáman elcsúszott testrészek, huncut arányok, súlypontok fogalmazzák meg a két nem lényegét – szívmelengető derűvel, játékosan. Ugyanúgy ahogy az egymásba olvadó kanalakból komponált „Fekvő nő”, vagy az „Álmodozó, fekvő nő” testet és fejet, holdat és vizet, álomhullámokat egymásba úsztató ringatózó vonalai. Giacometti láthatóan nem volt híve a parttalan absztrakciónak: önironikus szobrászvicc az „Eldobandó, helytelen tárgy”, minden jelentést demonstratíve nélkülöző, értelmezésnek makacsul ellenálló formáival, szétnyomott, buta tüskéivel.