Tizenkettő

A használati dal pedig fontos életkellék: szakításra, békülésre, merengésre, töprengésre való. Elsőre, másodikra és harmadikra egy lendületben kell végighallgatni mindet, és amikor már fejben is összeáll az egész, akkor mutatkozik meg „használati” energiájuk. Az Ugye, ott leszel? merész szerelmi hívódal, a Francia dal tán egy kiskocsmát idéz a Montparnasse-on, a Csak a szerelem érett, féltett szenvedélyről énekel rezignált tónusban, az Őt mintha ima lenne, a lemezzáró Apró a zsebben pedig egy „apadal”: emlékidézés.
Sűrű és intenzív világ jön át a dalokból – és finom, gondosan eltervezett, „összművészeti” füzet és borító dukál hozzá, amiként Presser minden lemeze szép tárgy. Csöppet sem mellékes az ilyesmi, jellemzi a belsőt, együtt mutatja a szerző kézjegyét.
Melynek legjátékosabb villanása a lemez remek poénja: egy minihangjáték, zenében. Két ördög a címe, két ördög szerepel benne, és két csúnyaszájú angyal is hozzá, meg egy settenkedő malac, meg még egy erdész – ja, és egy aranyhal, amit (akit?) természetesen az író-zeneszerző Presser alakít fenomenálisan, még ha Bo Gárressper (ál)néven isimages/
 Szerintem új műfaj született.

Sony BMG, 2006. 2999 Ft.