Tekintélyvesztett orvosok

„Professzor úr, érdemes még ebben az országban orvosnak lenni?”  – nemrégiben ezt kérdezték a hallgatók dr. Sótonyi Péter akadémikustól, a Semmelweis Egyetem korábbi rektorától, aki ma is elnöke az egészségügyi miniszter tanácsadó testületeként ismert Egészségügyi Tudományos Tanácsnak (ETT). A rendszerváltozás óta csaknem kilencszáz egészségüggyel-orvoslással kapcsolatos cikket gyűjtött össze, s nem tartja kizártnak, hogy könyvet ír majd ezek tanulságairól. Arról, hogy – megfogalmazása szerint – ma inkább destruktív kritika éri az orvosokat. Csupán hibákról esik szó. Politikai játékok küzdőterévé vált az ágazat, miközben eredményekről, emberségről alig hallani.

– Az összegyűjtött írások érdekes képet mutatnak arról, hányszor ugrottunk neki az egészségügyi reformnak, és nem történt semmi; hányszor volt téma az orvosi hálapénz, és persze hányszor volt terítéken az orvosi működés kritikája – mondja. – Az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet anyagai alapján állíthatom: a tévesen műhibának nevezett esetek jelentős része olyan polgári peres ügy Magyarországon, amelyben az orvos rendszerint nem szegte meg a foglalkozás szabályait, jóllehet a beteget jogellenes kár érte. Ez az esetek zömében elsősorban abból adódik, hogy az intézményekben nem megfelelőek a körülmények.  Valószínűleg érdemes volna egyszer  megnéznünk, mennyi pénzt veszít el az egészségügy amiatt, mert a feltételrendszere kívánni valót hagy maga után. Az európai gyakorlatban ismertek olyan esetek, amikor a károsultak a fenntartóval, az állammal szemben kívánták érvényesíteni kárigényüket. Ötleteket persze nem akarunk adni.