Tatjana Tolsztaja: Kssz

Egerek és oroszok

A Moszkvában élő grófnő, Alekszej Tolsztoj, a híres regényíró unokája nemrég a könyvfesztivál vendége volt Budapesten. Első nagyobb terjedelmű regénye óriási sikert aratott, nemcsak Oroszországban. Ez érthető. A könyv ugyanis meglepően cselekményes és jól olvasható, ami különös egy olyan korszakban, melynek magas irodalma szinte megveti a regényes fordulatokat. Ám Tolsztaja regénye olykor kimondottan szórakoztató, mi több, mulattató-kacagtató, és eközben egy centi engedményt sem tesz a bulvárprózának. Utalásokkal teleszőtt, nehéz szövetű mű, de gyilkosan politikus humora a nem túlzottan vájtfülű olvasó számára is könnyen követhető.
Förtelmes világ. A nagy Robbanás után vagyunk kétszáz évvel, ez mintha Csernobilra utalna, hiszen az ottani katasztrófa idején, 1986- ben kezdte írni Tolsztaja a regényt. Nem sokan maradtak túlélők, őket „régentiek”-nek nevezik, ők a sugárzás miatt képtelenek meghalni, és erkölcseikben, gondolkodásukban sokat őriznek még a régi világból. Teljesen lezüllött szellemi és testi állapotban itt vegetálnak még a „pógárok”, akik a Robbanás után születtek, ám mindegyiküknek van valami „Következménye”, az egyiknek tőgye nőtt a melléből, a másik kakastaréjt billeget a homlokán, a harmadiknak legalább egytucatnyi füle van (a legélesebben halló a hóna alatt tátong!), és a főszereplő, Benedikt, az írnok pedig hetyke kis farkincát csóvál.