Takács Péter: A BM célja, hogy tiszta helyzetet teremtsen
Az új ügyeleti rendszerről, a béremelésről, és a várólisták hazai helyzetéről is beszélt Takács Péter a Magyar Nemzetnek adott interjúban.
– A kormány – a főváros kivételével – február 29-ét tűzte ki az új háziorvosi ügyeleti rendszerre való átállás véglegesítésének dátumaként. Mit gondol, tudják tartani a határidőt? Mikor csatlakozhat Budapest?
– Minden az előzetesen kidolgozott tervek szerint alakul, február elsején belép Fejér és Pest vármegye, majd pedig Budapest is csatlakozni fog. Ezzel kapcsolatban még folynak a szakmai egyeztetések, ugyanis a főváros több szempontból is más, mint az ország többi része: sokkal több szakellátó elérhető, sokkal több sürgősségi osztály van egy négyzetkilométerre vetítve, mint bárhol az országban, tehát itt más metódust kell alkalmazni. Mindezek ellenére terveink szerint még idén bekapcsoljuk a fővárost is, az viszont egyeztetés kérdése, hogy erre pontosan mikor kerül sor.
(...)
– A háziorvosok aggodalmai is eloszlottak?
– A Magyar Orvosi Kamara (MOK) által gerjesztett kezdeti ellenállással szemben mára a háziorvosok többnyire igen pozitív véleményt fogalmaznak meg az új ügyeleti rendszerről. Ugyanis az megnyugtató számukra, hogy egy jól felszerelt, direkt erre a célra kialakított rendelőhelységük van, és ott áll mögöttük biztosítékként a mentőszolgálat, valamint az új ügyeleti autók. Nagy segítségükre vannak a mentőtisztek, illetve azok szakdolgozók, akik arra vannak kiképezve, hogy alapellátási ügyeletben az orvos munkáját támogassák, és nagyon jól működik a diszpécserszolgálat is. Ezért, és az ügyeleti díjak emelése miatt ma már egyre több, főleg fiatal háziorvos vállalna – a kötelező havi kettőn túl – további ügyeleteket is.
– Milyen a tárca kapcsolata a MOK új vezetőségével?
– A kormány MOK-kal való együttműködésére az utóbbi években az volt a jellemző, hogy a szakmai munkacsoportokban volt egy konstruktív párbeszéd, utána azonban az elnökség egy teljesen más narratívát közvetített. Nemrég olvastam Álmos Péter elnök úr nyilatkozatát, ami olyan volt, mintha egy DK-sajtóközleményt olvastam volna. Azt a riogatást és hangulatkeltést folytatják az elnökség részéről, amit korábban is megszoktunk már. Ez, megmondom őszintén, nem esik jól, de nem számítottam másra. Amikor például azt sugalmazza, hogy a kormány a magánegészségügybe tereli a beteget, az egy akkora sületlenség, amit nem is értek, de úgy látszik, ez van kiadva központi utasításban.
– Tavaly januárban 11 százalékos béremelés volt az orvosoknál, idén márciusban pedig a szakdolgozók, szakápolók bérrendezésének második üteme következik. Mit gondol, az „orvos társadalom” illetve az egészségügyben dolgozók elégedettek a fizetésükkel? Sikerült növelni a megtartó erejét az ágazatnak?
– Mindenképpen. Magyarországon az orvosi bruttó átlagkereset 2,2 millió forint, ami meghaladja a nemzetgazdasági átlag háromszorosát. Ez olyan országokban jellemző, mint Franciaország, Luxemburg vagy Németország. Úgyhogy a nemzetgazdaság teljesítőképességéhez képest az orvosi bérek rendben vannak. A szakdolgozói béremelést pedig, amelynek első lépése tavaly júliusban történt, folytatjuk idén márciusban. Így összességében kevesebb, mint egy év leforgása alatt több mint 40 százalékkal emelkedik a szakdolgozók alapbére. Ráadásul alapbéresítünk számos olyan pótlékot és más bérelemet, amely eddig nem számított bele a nyugdíjba vagy a táppénzbe, tehát a munkavállaló rosszul járt vele.
– Milyen változások lesznek a bérbesorolásban?
– Az egyik legfontosabb változás, hogy a szocialista típusú bértáblát magunk mögött hagyjuk. Egy sokkal rugalmasabb bértáblára állunk át, ahol az eddigi tíz helyett már csak öt kategória lesz a végzettségnek megfelelően, az alapfokútól az egyetemi, illetve adott esetben tudományos fokozatot szerzett végzettségig. Például, akik a legtöbben vannak, azok a középfokú végzettséggel és OKJ-s képzettséggel rendelkező szakdolgozók, nővérek, ápolók. Ők eddig az „E” fizetési sávban voltak, ez most a hármas kategória lesz. Ezek a szakdolgozók, amennyiben az alapkategóriába tartoznak, akkor a 410 ezer forint és a 684 ezer forint közötti sávban kereshetnek majd. Azokat a szakterületeket pedig, amelyek ápolási szempontból extra terhet – nagyobb pszichés vagy fizikai nyomást – jelentenek, kiemelt kategóriába soroltuk. Az ebben tevékenykedők alapbére 498 ezertől 770 ezer forintig terjed.
– Sok kritika éri az egészségügyet a várólisták miatt. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő várólista-adatbázisából kiderült, hogy több mint 25 ezer páciens vár legalább 60 napja műtéti beavatkozásra Magyarországon. Várható valamilyen intézkedés a kormány részéről a várakozási idők csökkentése érdekében?
– Eddig is voltak erre irányuló intézkedéseink, és azok hatékonynak bizonyultak. A Covid-időszakot követően még húsz fölött volt a vezetett várólisták száma, amiből 13 úgynevezett kötelezően vezetendő várólista volt, az összes többi pedig kapacitáshiányos várólista. Ez azt jelenti, hogy ha hat hónapnál többet kell várni egy műtétre, akkor az intézmény megnyitja rá az intézményi várólistát. Akkor megígértem, hogy 2023 végére öt vagy hat olyan műtét lesz csak, ahol 60 napnál több lesz az átlagos országos várakozási idő. Mára csupán három ilyen műtétcsoport van: a térdprotézis, a csípőprotézis, valamint a kiterjesztett gerincstabilizáló műtétek. Az összes többi műtét esetében 60 nap alá süllyedt a várakozási idő, tehát nincs is igazán értelme várólistáról beszélni, viszont a transzparencia miatt a nyilvántartást továbbra is szeretnénk fenntartani. Az átlagos várakozási idők is jól alakulnak: például a szürkehályog műtéteknél, a Covid-időszak után 90 nap fölött volt az átlagos várakozási idő, most 42-43 napnál járunk. A térdprotézisre 500 nap fölött kellett várni, most 200 nap környékén tartunk, amivel az európai középmezőnyben vagyunk. Tehát – hála a magyar egészségügyi dolgozók áldozatos munkájának – már nem sokáig lehet politikai terméket csinálni a várólistákból.
– Európai viszonylatban Magyarország milyen helyet foglal el várakozási idők tekintetében?
– Hazánkban a várakozási idők átlagosan megfeleződtek, ami európai viszonylatban is jónak mondható teljesítmény. Egyébként ez is azt mutatja, hogy a magyar állami egészségügyi ellátórendszer jól teljesít. Hozzáteszem, a magyar kormány 2010 óta több mint 70 milliárd forintot fordított célzottan a várólisták csökkentésére és ez a program idén is folytatódik.
– Intézmények tekintetében van különbség?
– Az intézmények között van különbség, ez kétségtelen. Korábban elrendeltem, hogy minden vármegyei kórházigazgató kapja meg, melyik műtéttípusban mennyit kell várni az ő vármegyéjéhez tartozó kórházakban, illetve a környező vármegyék kórházaiban. A beteget pedig kötelező jelleggel tájékoztatni kell arról, hogy melyik intézményben kerül rövidebb idő alatt sorra. A páciens élhet azzal a döntéssel, hogy hosszabb várakozás mellett is ragaszkodik az adott intézményhez, vagy hajlandó egy másik kórházában elvégeztetni a beavatkozást, rövidebb időn belül. A lényeg, hogy mindenképpen megfelelő információval kell ellátni ahhoz, hogy a döntést felelősen meg tudja hozni.
