Szűrővizsgálat: magánügy vagy orvosi kötelesség?

„Bejön a betegem magas vérnyomással, ennek kapcsán kérek neki időpontot vérvételre, szemészetre, vese- és hasi ultrahangra. Mit gondol, mikor érnénk a végére? Májusra, illetve júliusra kapott időpontot. De a személyi feltételeink sincsenek meg ahhoz, hogy elegendő idő és figyelem jusson a páciensekre. Ahhoz, hogy a betegségmegelőző-szűrő rendszer működőképes legyen, rendelőintézeti, szakorvosi, asszisztensi kapacitás kell, és megfelelő diagnosztikai háttér is” – sorolja dr. Selmeczi Kamill, az Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének elnöke. Nőnél az emlő- és méhnyakrákszűrés, mindkét nemnél pedig a végbélrákszűrés tartozik az elvileg kötelező szűrővizsgálatok közé, de többnyire csak a már panaszokkal jelentkező betegeket utalják be ezekre a vizsgálatokra. A prevenció egyáltalán nincs beépítve a rendszerbe, korosztályok nőnek föl úgy, hogy fogalmuk sincs erről, de nincs egészségügyi stratégia, se megbízható statisztika, ami segíthetné az orvosok kapuőri szerepét – panaszolja a lapnak Selmeczi doktor.

Ugyanezeket a gondokat látja dr. Cserni István verőcei háziorvos is, a Háziorvosok Online Szervezetének egyik alapítója.

„Sok sebből vérzik az alapellátás rendszere, ezen belül is a prevenció. Például van olyan hely az országban, ahol a mammográfiás centrum a településtől 30-40 kilométerre van és tömegközlekedéssel gyakorlatilag megközelíthetetlen. Nyilván kevesen fognak elmenni. Amúgy ha bárki a praxisomból magánúton vagy bárhogy mégis elmegy valamilyen szűrésre, elhiszem neki, ha mondja, és ennyi. Még ha egy kolléga agilis is és tenni szeretne, akkor sincs sok befolyása és főleg információja páciensei egészségügyi útjairól. A betegutak nem átgondoltak, nem működik a behívási rendszer, a háziorvos nem kap könnyen értékelhető visszajelzést a szűrésen való részvételről, nem tájékoztatják a szűrés eredményéről. Semmi visszajelzésem sincs a következő lépésekről, de még arról sem, ki kapott például vizsgálati behívót” – mondja a háziorvos.