Szükségtelen a szenvedés

Amióta ember él a Földön, együtt kell élnie a fájdalommal és a szenvedéssel. Azzal az állapottal, amely lehet biológiai, pszichés és szociális eredetű egyaránt, s esetenként nehéz ezeket egymástól különválasztani. A szenvedés okozta közérzettel az ember néha képes ugyan egymagában megbirkózni - s mint a Magyar Rákellenes Liga októberben megrendezett I. Fájdalomnapján dr. Telekes András főorvos előadásából kiderült, az idősebb korosztály nagy része erre kényszerül -, mindez azonban egyrészt nem egyszerű, másrészt nem kellene így lennie. Az 1997-ben kodifikált egészségügyi törvény rögzíti az ember jogát a fájdalom csillapítására és szenvedésének csökkentésére. Csak hát a fájdalomnak nemcsak a megélése, de a megítélése is nehéz: bár a legfrissebb felmérés adatai alapján az évekkel ezelőtti 70 százalékhoz képest ma már "csak" a betegek felének fájdalomcsillapítása elégtelen, továbbra sem megfelelő az ezzel kapcsolatos tájékoztatás. Nincs elegendő információ a gyógyszerekről, de a betegjogokról sem: Jobbágyi Gábor professzor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető tanára szerint például nem árt tudni, hogy ha a beteg törvény adta jogánál fogva visszautasít valamely életmentő-életfenntartó kezelést, az nem jelenti, hogy az alapkezelést nem kell számára fenntartani, a fájdalmát nem kell csökkenteni.