Szükséges-e a nyirokcsomóirtás emlőrákban?
2009. december 02. 10:05
Dieter Hölzel, német professzor paradigmaváltást sürget – szerinte a lineáris szórás elvén alapuló daganatos áttét teóriája nem állja meg a helyét, a daganatok párhuzamosan, egyszerre növekednek és egymástól függetlenül alakulnak ki.
A Medical Tribune az SzTE Onkoterápiás Klinikáját 12 éve vezető prof. dr. Thurzó Lászlót kérdezte, aki idén tavasztól a Sugárterápiás és Onkológiai Szakmai Kollégium elnöke is.
– A müncheni daganatregiszter epidemiológusa, Dieter Hölzel harmincéves túlélési statisztikákat elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a tumor körül elhelyezkedő nyirokcsomók műtéti kiirtása a legcsekélyebb kedvező hatással sincs a túlélésre.
– Valóban, Hölzel professzor szerint téves elképzelés, hogy a tumor csak bizonyos stádium elérése után, először a közeli nyirokcsomókba kezdi szétszórni a rákos sejteket, sőt úgy véli, hogy a nyirokcsomók inkább a tumorterjedés zsákutcái.
A nyirokcsomó-eltávolítás esetében hasonló a helyzet az emlősebészethez, amely a maximális csonkolás irányába ment, majd rájöttek, hogy ez teljesen fölösleges, tönkreteszi a beteget. Ma már lehetőség szerint nem is távolítják el az emlőt, csak azt a szegmenst, ahol a daganat elhelyezkedik. El tudom képzelni, hogy ilyen visszalépés lesz a nyirokcsomó-eltávolításban is. Részben azért, mert csak mikroszkóppal, illetve sokszor még azzal sem állapítható meg, hogy egy nyirokcsomó érintett-e, vagy pusztán reaktívan, gyulladás miatt nagyobbodott meg. Másrészt a radikalitás sok esetben nem jelent túlélési előnyt a betegnek, miközben az életminőségét jelentősen rontja.
Nőgyógyászati tumorok kapcsán például, ha valakinek kiirtják az összes ágyéki nyirokcsomóját, a daganata ugyanúgy kiújulhat néhány év múlva, azzal a különbséggel, hogy addig is mind a két lába olyan, mint az elefánté, fáj, feszül, szinte csöpög belőle a folyadék, mert a nyirok nem tud visszaáramlani. Ismerve a németek precizitását, akik ráadásul kreatívak is, egészen biztos vagyok abban, hogy tovább vizsgálják a kérdést, és változások lesznek a kezelési protokollokban.
Dr. Kazai Anita, Medical Tribune
