Szükséges, de átgondolatlan

Tekintve a társadalom elöregedését, az aktív kórházi ágyak számának csökkenése és a krónikus, valamint az ápolási ágyak számának növelése helyes döntés volt az egészségügyi kormányzat részéről – állapítja meg az Állami Számvevőszék (ÁSZ). Bírálja azonban a döntéshozókat amiatt, hogy az átalakítással együtt nem teremtettek összhangot a szociális és az egészségügyi szféra tevékenysége között. Az átalakítás nem csökkentette a területi egyenlőtlenségeket, s több esetben súlyosbította a munkaerőhiányt. Az ÁSZ pozitívumként jelöli meg a betegek várakozási idejének lerövidülését.

A kórházi ellátórendszert átalakító 2007-es törvény 60 ezerről 44 ezerre csökkentette az aktív ágyak számát, ugyanakkor a krónikus ágyakét 20 ezerről 27 ezerre emelte. A struktúraátalakítást 2006- ban 6,5 milliárd, 2007 áprilisában 7,5 milliárd forint összegű pályázat kiírásával igyekeztek segíteni. A változás nagyságrendjét jelzi, hogy amíg 2003 és 2006 között az ápolási osztályok összes kórházi ágyból való részesedése csupán 0,6 százalékponttal, addig a 2007-es finanszírozási évben ez a mutató 29,3 százalékkal, az elbocsátott betegek száma pedig 30,5 százalékkal emelkedett.
  Az Állami Számvevőszék szerint az átalakítás lehetőséget nyújtott volna a szociális és az egészségügyi gondozási, ápolási tevékenység összekapcsolására, ez azonban elmaradt. A szociális otthonok lakóinak egyharmada folyamatos szakápolásra szorul, ám ehhez az intézmények sem eszközökkel, sem szakképzett ápolószemélyzettel nem rendelkeznek, nagyobbrészt azért, mert erre a tevékenységre nem kapnak finanszírozást az egészségügyi alapból. Miközben tehát az idősotthonokba azok kerülnek, akik képtelenek az öngondoskodásra, a bentlakásos szociális intézményi orvosi ellátás nem is szerepel az egészségügyi szakmai kódjegyzékben, nem kell hozzá az ÁNTSZ által kiadott működési engedély, mert nem minősül egészségügyi szolgáltatásnak. Ennek ellenére foglalkoztatnak főállású orvosokat, akik viszont nem írhatnak receptet, vagyis a bentlakók gyógyszerfelírása és szakorvosi beutalása teljesen szervezetlenül történik – az intézményben dolgozó orvosok mellett szükség van egy, az egészségügyi alapból finanszírozott háziorvos közreműködésére is.
  A számvevőszék azt is vizsgálta, vajon a kórházi szerkezetátalakítás mellett javult-e a krónikus és az ápolási részlegek anyagi helyzete. A krónikus ellátás finanszírozási aránya a fekvőbeteg-szakellátáson belül 9,3 százalékról 11,3 százalékra emelkedett 2003 és 2007 között. Az egészségbiztosítótól kapott összeget azonban nem a tényleges költségek, hanem a költségvetési lehetőségek alapján állapították meg. Leginkább az ápolási és a krónikus utókezelő osztályok bevételei nőttek: miközben a kapacitások 2003 és 2007 között 31 százalékkal bővültek, a finanszírozási összeg 72,9 százalékkal emelkedett. A számok csalókák, a Központi Statisztikai Hivatal számításai szerint ebben az időszakban az infláció összesen 24,1 százalék volt, vagyis reálértéken 31 százalékos kapacitásnövekedésre 49 százalékkal nagyobb összeg jutott. Mindezt úgy kell elképzelni, hogy egy ápolási napra vetítve a térítési díjakkal együtt a deficit immár nem 36, hanem csak 13 százalék.
  A kórházak szállítói tartozásaik emelkedését is vállalták a krónikus ellátás növelése érdekében. Ezt már csak azért is megtehették, mert eladósodásuk még mindig az aktív fekvőbeteg-ellátás finanszírozásán, gazdaságosságán múlik. (Illetve – bár erre a pénzügyi szempontú ÁSZ-jelentés nem tér ki – azon, hogy milyen ügyesen tudták „forgatni” a betegeket az aktív és a krónikus, valamint az ápolási ágyak között.)
  Az Állami Számvevőszék kifogásolta, hogy miközben a 100 ezer lakosra vetített ápolási ágy a kórházi struktúra átalakítását követően a korábbi 17,1 ágyról 24,7 ágyra emelkedett, az átalakítást nem használták ki a területi különbségek csökkentésére. Amíg például Bács-Kiskun megyében egyetlen ágy sem volt, és ma sincs, addig Komárom-Esztergom megyében az országos átlag háromszorosa – 100 ezer lakosra vetítve 72 – áll rendelkezésre.
  A kimutatások szerint tavaly mind az aktív, mind a krónikusrehabilitációs- ápolási ágyak kihasználtsága csökkent. Ez utóbbi kategória közel 10 százalékponttal esett vissza, miközben még mindig jelentős ideig kell várakozniuk a betegeknek, hogy bekerülhessenek egy-egy intézménybe. Vagyis az ágykihasználtság csökkenése nem az igényeket meghaladó kapacitások, sokkal inkább a változtatások előkészítetlensége, a szükséges tárgyi és személyi feltételek hiánya miatt következett be – tartalmazza a számvevőszék jelentése.