Szrdjan Koljevics: Szürke, Mercivel

 Bal-Kánaán

 Egy nagyon bő évtized távlatából nem nehéz nagyon tisztességes közönségfilmet készíteni a  délszláv tragédia első napjairól: a gyakorlott forgatókönyvíró Koljevics első rendezése – pontosabban annak színvak főszereplője – 1991 júniusába vezeti el a nézőket.
Szó szerint vezeti, hiszen Gavran, történetünk bosnyák főszereplője kamionsofőr, de a keserű-vígjátéki és még keserűbb történelmi helyzethez igazodva nem a kifejezés klasszikus értelmében – hősünk ugyanis színvak, ezért nincsen jogosítványa, sőt, kamionja is csak akkor akad, ha lop egyet. A Bundesliga- frizurás szállítmányozási megszállott három év szabadságvesztés után szabadul (lopott, mint a szarka) és első útja egy békés kocsmába vezet, ahonnan természetesen megpillantja élete szerelmét, a felhős égbolttal díszített piros Mercedes kamiont. Ezzel egy időben történetünk másik főszereplője, Suzanna éppen élete nagy szerelmével, a punk zenével szakít, ő ugyanis babát vár zenekara fekete bőrű muzsikusától, de nem vállalja a gyermekáldást és katonatiszt apja okító szavait, ezért úgy dönt, a két hét múlva esedékes abortuszig Dubrovnikban szomorkodik és tervezget. A bosnyák álsofőr és a kiugrott énekes lány a délszláv történelem nagy sztrádáján találkozik, és alkalmi ismeretségükből hamarosan barátság, majd alkalmi (?) szerelem szövődik. A felhős égbolt közben egyre inkább zivatarosra vált, a jugoszláv tagállamok fegyvert ragadnak egymás ellen, hőseink pedig többékevésbé békésen kocsikáznak a groteszk dramaturgiai fordulatokkal kikövezett végkifejlet felé.