Szövődménycsökkentő leszokás

A dohányzók esetében nagyobb a posztoperatív szövődmények veszélye, ezért a tervezett nagy műtét, például csípőprotézis- beültetés előtt kifejezetten javasolt a rossz szokás elhagyása. Egy új dán módszer hosszú távon is sikeresnek bizonyult.

Műtét előtt álló betegek számára dolgozott ki dohányzás abbahagyását segítő gyógyszeres és pszichoterápiás programokat egy dán munkacsoport. Véletlen besorolásos vizsgálatukba (Clin Resp J 2008; DOI:10.1111/j.) 120 erősen dohányzó beteget vontak be, akiket a műtétet megelőző 6-8 hét során készítettek fel. A kontrollcsoportban tanácsolták ugyan a dohányzás abbahagyását, de nem hangsúlyozták ennek jelentőségét, míg az intervenciós csoport tagjai személyre szabott tanácsadásban és nikotinpótlásban részesültek. A rövid távú eredmények meggyőzőek voltak: a posztoperatív időszakra a programban részt vevő betegek 60 százaléka leszokott, miközben csak 7 százalékuknál jelentkeztek posztoperatív szövődmények – a kontrollok esetében 7 százalék hagyta abba a dohányzást, míg a szövődmények aránya meghaladta az 50 százalékot.
  Rövid távon már korábban is észleltek ilyen eredményeket, de kevés adat látott napvilágot arról, hogy a leszoktató program hatásai mennyire tartósak. Ezért a dánok azt is figyelték, hogy betegeik kitartanak- e legalább egy éven át. Az eredmények arra utalnak, hogy meglepően nagy hányaduk – 22 százalékuk – igen. Érdekes módon lényegesen több férfi, mint nő volt sikeres. A végleg leszokók jellemzően kevesebb konzultációt igényeltek – egyikük sem vett részt 10 alkalomnál többször a programon –, míg akadt olyan kudarcot valló, aki 27-szer is megjelent. A siker további tényezője volt az alacsony nikotinfüggőség és a nem dohányzó társ. Az egyéni motiváció általánosan a jobb egészségi állapot elérése és a spórolás volt, illetve az, hogy féltek a műtéttől és a posztoperatív szövődményektől.
  A kudarc (a visszaszokás) hátterében a válaszok szerint sokszor a dohányzással járó fokozott megnyugvásérzés, a koncentrálóképesség javulása, valamint a hízástól való félelem állt. Az utóbbi nem volt megalapozatlan: a sikeresen leszokók átlagosan 1 kg-mal gyarapodtak. A kritikus élethelyzetek, haláleset a családban, a depresszió egyértelműen növelte a visszaszokás veszélyét.
  A preoperatív leszoktató program sikerében döntő fontosságúnak bizonyult a rendszeres találkozás és a személyes kapcsolat. A programmal még azoknál is fokozott egészségtudatosságot tudtak elérni, akik végül visszatértek szenvedélyükhöz.
  A vizsgálatot kommentáló közlemény szerint az operációk számából (a dánok 5-10 százaléka fekszik műtőasztalra évente) és a dohányzók 30 százalékos arányából kiindulva a vizsgálatban tapasztalt sikerrátával a preoperatív dohányzásellenes programnak akár népegészségügyi jelentősége is lehet. Egy általános, minden sebészeti osztályon bevezetett hasonló programmal durva becslés szerint évente 0,5 százalékkal lehetne emelni a dohányzást tartósan elhagyók számát.