Szkizofrénia és metabolikus szindróma

A baj nem jár egyedül

A metabolikus szindróma korai felismerése érdekében szkizofrén betegeknél már fiatal felnőttkorban fokozott figyelmet kell fordítani a szérumlipid- és -glükózszintek, a testsúly és a vérnyomás rendszeres ellenőrzésére.

A szkizofréniában szenvedők 19 százalékánál már 30 éves korban megtalálhatók a metabolikus szindróma jellemzői – állapította meg egy finn kutatócsoport (J Clin Psychiatry 2005;66:559–563). Az epidemiológiai adatok igazolják, hogy a szkizofrén betegek 8–10 évvel rövidebb ideig élnek az egészségeseknél. Ennek egyik fő oka, hogy ebben a betegcsoportban nagyobb arányban fordulnak elő a felnőttkori krónikus betegségek. Egy metaanalízis eredményei szerint a nagyobb mortalitás 60 százalékáért szervi betegségek, elsősorban kardiovaszkuláris kórképek a felelősek. Kialakulásuk szempontjából jelentős kockázati tényező a metabolikus szindróma és

az inzulinrezisztencia.

Egy finn kutatócsoport célja annak a meghatározása volt, hogy 30 éves szkizofréniás betegeknél milyen arányban vannak jelen a metabolikus szindróma tünetei és a betegség milyen arányban növeli a szindróma kockázatát. A kutatók 5613 főt vontak be kohorszvizsgálatukba. A résztvevők kiválogatása a születési év (1966), nem pedig a kórházi kezelés alapján történt, tehát a részvétel a vizsgálatban nem az alkalmazott terápiától függött. A metabolikus szindróma fennállását nemzetközi kritériumoknak megfelelően, a fizikális vizsgálat és a laboratóriumi eredmények alapján vizsgálták. A résztvevőket pszichiátriai státusuk alapján 4 csoportba sorolták (szkizofréniások, egyéb funkcionális pszichózisban szenvedők, pszichiátriai ellátásban részesülő, de nem pszichotikus betegek, például kábítószer- élvezők vagy neurotikusok; pszichiátriai szempontból egészséges referenciacsoport).