Szintó gitáros, amerikai trombitás
2007. február 01. 00:00
Ötvenedik születésnapját ünnepli a Németországban élő gitárművész- zeneszerző, Snétberger Ferenc, aki az elmúlt másfél évtizedben – szívós, következetes munkával, valamint rengeteg alkotói és előadói invencióval, kreativitással – a magyar jazz egyik legsikeresebb, nemzetközi színtéren is magasan jegyzett személyisége lett. Találóan jegyezte meg egy holland kritikus: Snétberger olyan erős egyéniség, hogy bármilyen produkcióban is vesz részt, mindig az ő játéka és előadásmódja marad meg leginkább a közönség emlékezetében. Ez még a Trio Stendhal nevű zenekarra is igaz, amelyben a gitáros a nyolcvanas évek végén felbukkant, s amelynek hazai népszerűségét köszönheti. Pedig a rég feloszlott trió másik két tagja, a szaxofonos Dés László és az ütőhangszeres Horváth Kornél ugyancsak karizmatikus előadó.
Az európai cigányságon belül is kisebbséget alkotó – elsősorban német nyelvterületen élő – szintó népcsoporthoz tartozó Snétberger tevékenységének középpontjában azok a lemezfelvételek állnak, amelyeket a kilencvenes évek közepe óta Matthias Winckelmann egyszemélyes, de az egész világon ismert és megbecsült kiadója, a müncheni Enja felkérésére készít. Ezeken a CDken szólóban éppúgy hallhatjuk, mint a trombitás Dusko Goykovich-csal és Markus Stockhausennel (a vitatott, de kétségkívül jelentős kortárs zeneszerző, Karlheinz Stockhausen fiával), valamint a vibrafonos David Friedmannel, különböző triókkal és kvartettekkel, sőt szimfonikus zenekarokkal. A következő hetek két budapesti koncertjén is alaposan kihasználja ezt a sokoldalúságot. Február 23-án, a Zeneakadémián – Art of Jazz Duo’s című hangversenyén – Markus Stockhausent, David Friedmant, Dés Lászlót, valamint Arild Andersen norvég nagybőgőst, Paolo Vinaccia olasz dobos-ütőhangszerest és Dhafer Youssefet, az ud nevű arab pengetős hangszer tunéziai mesterét látja vendégül. Március 7-én, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben viszont Snétberger ismét a klaszszikusok felé közelít: miután hosszú évekig tanulmányozta a tradicionális brazil és a klasszikus spanyol gitárosok játéktechnikáját, minden adottsága és tudása megvan ahhoz, hogy – a Danubia Szimfonikus Zenekar kíséretével – az első részben eljátssza Rodrigo közismert Aranjuez-concertóját; a második részben pedig új, saját zenekari darabját – Kelet címmel.
Ami a sokoldalúságot, az egymástól olykor gyökeresen eltérő stílusokban és játékmódokban való jártasságot illeti, a fiatalabb nemzedékhez tartozó – s április 30-án ugyancsak Budapesten, a Művészetek Palotájában fellépő –, világutazó amerikai trombitás, Roy Hargrove sem panaszkodhat. Két állandó formációjának – a saját nevét viselő kvintettnek, illetve az RH Factor nevű rhythm and blues zenekarnak – a közelmúltban egyszerre jelent meg új lemeze. A második, Distractions („Zavaró tényezők”) című album sikerült jobban: a bravúros hangszerszólókhoz – amelyekben Hargrove mellett főleg a veterán szaxofonos, David „Fathead” Newman jeleskedik – ötletes groove-okat használó, dinamikus, pillanatnyi szünetet sem engedélyező ritmusalap társul, ami a hallgató figyelmét sem hagyja ellankadni. A hagyományosabb, mainstream jazzt játszó kvintett lemeze viszont pont olyan, mint a címe: Nothing Serious vagyis „Semmi komoly”. Technikailag persze ez is kifogástalan, és jó hallani a vendégművészként felkért legendás harsonást, Slide Hamptont, de ettől eltekintve Hargrove-éknak ezúttal nem sikerült kiemelkedni az átlagosan jó minőségű, kurrens amerikai jazz-produkciók tömegéből.
Az európai cigányságon belül is kisebbséget alkotó – elsősorban német nyelvterületen élő – szintó népcsoporthoz tartozó Snétberger tevékenységének középpontjában azok a lemezfelvételek állnak, amelyeket a kilencvenes évek közepe óta Matthias Winckelmann egyszemélyes, de az egész világon ismert és megbecsült kiadója, a müncheni Enja felkérésére készít. Ezeken a CDken szólóban éppúgy hallhatjuk, mint a trombitás Dusko Goykovich-csal és Markus Stockhausennel (a vitatott, de kétségkívül jelentős kortárs zeneszerző, Karlheinz Stockhausen fiával), valamint a vibrafonos David Friedmannel, különböző triókkal és kvartettekkel, sőt szimfonikus zenekarokkal. A következő hetek két budapesti koncertjén is alaposan kihasználja ezt a sokoldalúságot. Február 23-án, a Zeneakadémián – Art of Jazz Duo’s című hangversenyén – Markus Stockhausent, David Friedmant, Dés Lászlót, valamint Arild Andersen norvég nagybőgőst, Paolo Vinaccia olasz dobos-ütőhangszerest és Dhafer Youssefet, az ud nevű arab pengetős hangszer tunéziai mesterét látja vendégül. Március 7-én, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben viszont Snétberger ismét a klaszszikusok felé közelít: miután hosszú évekig tanulmányozta a tradicionális brazil és a klasszikus spanyol gitárosok játéktechnikáját, minden adottsága és tudása megvan ahhoz, hogy – a Danubia Szimfonikus Zenekar kíséretével – az első részben eljátssza Rodrigo közismert Aranjuez-concertóját; a második részben pedig új, saját zenekari darabját – Kelet címmel.
Ami a sokoldalúságot, az egymástól olykor gyökeresen eltérő stílusokban és játékmódokban való jártasságot illeti, a fiatalabb nemzedékhez tartozó – s április 30-án ugyancsak Budapesten, a Művészetek Palotájában fellépő –, világutazó amerikai trombitás, Roy Hargrove sem panaszkodhat. Két állandó formációjának – a saját nevét viselő kvintettnek, illetve az RH Factor nevű rhythm and blues zenekarnak – a közelmúltban egyszerre jelent meg új lemeze. A második, Distractions („Zavaró tényezők”) című album sikerült jobban: a bravúros hangszerszólókhoz – amelyekben Hargrove mellett főleg a veterán szaxofonos, David „Fathead” Newman jeleskedik – ötletes groove-okat használó, dinamikus, pillanatnyi szünetet sem engedélyező ritmusalap társul, ami a hallgató figyelmét sem hagyja ellankadni. A hagyományosabb, mainstream jazzt játszó kvintett lemeze viszont pont olyan, mint a címe: Nothing Serious vagyis „Semmi komoly”. Technikailag persze ez is kifogástalan, és jó hallani a vendégművészként felkért legendás harsonást, Slide Hamptont, de ettől eltekintve Hargrove-éknak ezúttal nem sikerült kiemelkedni az átlagosan jó minőségű, kurrens amerikai jazz-produkciók tömegéből.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
