Színházak és színészek találkozója Pécsett

POSZT 2004

Negyedszerre rendezik meg idén a POSZT-ot, a Pécsi Országos Színházi Találkozót, melyen az elmúlt évadban készült legjobb előadások seregszemléjét és versenyét láthatja a közönség. Június 3-tól 12-ig leginkább öröm és ünneplés van a színház körül; egyrészt a szakma ünnepli önmagát, másrészt a közönség a szakmát. Kérdés persze, hogy a kiválasztott legjobb előadások milyen mezőnyből emelkednek ki, s még az is kérdés, hogy mivel és hogyan – de ezeket a kérdéseket ilyenkor, a szakma ünnepén nem illendő föltenni. Igaz, máskor se nagyon szokás.

A POSZT-ra ebben az évadban Csengery Adrienn válogatta az előadásokat – hosszas vita eredménye az is, hogy egyetlen, többnyire szakmabeli vagy a szakmához közeli személyiség állítja össze a versenyprogramot, bizonyos, objektívnek mondott paraméterek alapján (ezekről később). Volt már többtagú zsűri, volt erőteljes nyomás, hogy kritikus aztán semmiképp se legyen, hisz elég a szakmának, amit év közben kap tőlük – aztán kiderült, hogy a kritikusokon kívül alig néhányan vannak olyan helyzetben, hogy képesek lennének megnézni néhány hónap alatt százötven-százhetven produkciót, mert hogy ennyiből kell és lehet válogatni.

Az objektívnek mondott paraméterek közé tartozik az adott produkció mérete – nagyjából hat-hét nagyszínpadi és ugyanenynyi stúdió-előadás szerepel, ámbár tudja, aki színházat néz, hogy a legizgalmasabb előadások többnyire kis térben születnek manapság. Ugyanilyen ellentmondásos a határon túli színházak részvétele; mindenki tudja ugyanis, hogy a magyar színházművészetnek fontos és minőségileg nem is akármilyen részét adják a határon túliak, viszont az ő utaztatásuk oly költséges, hogy korlátozni kell szereplésüket. És bármily érthető is ez a szempont, mégiscsak ellentmond a minőségközpontú válogatásnak.