Sziklák, bárkák, tavirózsák

Szépek a képek, hogyne lenne szép Monet mellett Manet, valamint Pisarro és Sisley, no meg Renoir; ki ne szeretné az impresszionisták ragyogását és életszeretetét: ha van populáris festészeti sikerstílus, hát az övék az.

Valóban: legalábbis Budapesten ritkán látható mennyiségben büszkélkednek gyönyörű plein air alkotások a tompa türkizzöld drapériával diákosan becsomagolt falakon – s ez mindenképpen vonzerő nálunk, ahol a korszak nagy képeiből szinte egy sem található.

A „Monet és barátai” mindazonáltal több és más, mint szép képek együtt a falon: kultúrtörténeti kuriózummá teszi a „dramaturgia”, ahogy a festészettörténet e fényes évtizedeinek biográfiákból is kiolvasható csomópontjait, összefüggéseit, különös fordulatait képekben is dokumentálja. Stílusokat, témákat, technikákat – ahogy kézről kézre jártak. A rendezők fölényes, hihetetlenül aprólékos tárgyi tudása, az átgondoltság és az ötletek eleganciája emeli valódi eseménnyé a tárlatot. S van végre számítógépes szoba a diákoknak, filmvetítés és könyvek a kijáratnál.

Meglepetés meglepetés hátán, ahogy körülsétálunk a termekben. Vándormotívumok, rögtön az első teremben: étretat-i sziklafal, amint a mester, Courbet látja, súlyosnak, tömbszerűnek, az ő megszokott stílusában – s ugyanaz a sziklafal, ahogyan a tanítvány Monet festi, légiesen, levegősen, élénk türkiz fénnyel elárasztva. Halászbárkák, Monet-tól: egy korai, súlyosan, szinte tapintható deszkából – mellette egy másik, ahogyan 17 évvel később festi ugyanő: lebegőn, már kiforrott technikával. A Rouen-téma – ám ezúttal Pisarrónál. Katedrálissorozat darabjai – Sisley-től, szinte egy időben készültek Monet rouen-i képeivel.