Szerzett kommunikációs zavarok ellátási lehetőségei
A neurogén eredetű, szerzett, felnőttkori kommunikációs zavarok kezelési lehetőségei több területet érintenek. A logopédiai tevékenység meghatározása alapján a kommunikációs zavarok funkcióterületek szerint osztályozhatók, ideértve a beszéd- és nyelvi zavarokat, a hangképzési nehézségeket, valamint a nyelészavarokat. Ezek meghatározása, tünetei és terápiás lehetőségei kiemelt szerepet kapnak a kezelés során.
A logopédus a beszéd-, hang-, nyelvi zavarban szenvedő gyermekek és felnőttek hátrányainak megelőzésére, vizsgálatára és felismerésére, más beszédkórképektől való elkülönítésére, az ezekből következő feladatok megállapítására, megtervezésére, a sérülésspecifikus prevenciós, terápiás (habilitációs, rehabilitációs), fejlesztési, nevelési, oktatási tevékenység ellátására képesített szakember (1).
A kommunikációs képességet érintő szerzett, nem fejlődési eredetű zavarok különböző funkcióterületek mentén osztályozhatók, ideértve azok meghatározását, tüneteit és kezelési lehetőségeit. Az eltérő tudománytörténeti hagyományokból adódóan a társszakmák terminológiahasználata jelentősen különbözhet, ami olykor félreértésekhez vezethet. Bizonyos tünetek ugyan a beszéden keresztül nyilvánulnak meg, de előfordulhat, hogy ezek a kognitív-nyelvi struktúra károsodásából erednek, így nem beszédzavarként, hanem más jellegű rendellenességként kell őket értelmezni. A pszichiátriai eredetű kommunikációs zavarok, mint például a skizofrénia vagy a depresszió, ebben az összefüggésben nem kerülnek tárgyalásra.
Afázia, dizartria
Fontos, hogy a szerzett beszéd- és nyelvi zavarok között világosan különbséget tudjunk tenni. Főként a pszicholingvisztikai, neurolingvisztikai kutatások eredményei járultak hozzá, hogy a hétköznapi kommunikáció egyik legalapvetőbb jelenségét, a szóelőhívás folyamatát megértsük. Habár számos elképzelés látott napvilágot, az egyik legnagyobb múltú és leghasználhatóbb modell a Willem Levelt által létrehozott szóprodukciós modell (2). Ez a megközelítés egyértelműen elkülöníti a szóelőhívás egyes szakaszait, kezdve a beszédszándéktól egészen az artikulációig. Innen tudjuk, hogy a megfelelő szó kimondásához szükség van különböző információk előhívására, majd ezen információk nagyobb szerkezetekbe történő konvertálására. A kutatások alapján a folyamat a lemmaszelekcióval indul – amely a szó szintaktikai jellemzőit foglalja magában –, ezt követi a morfémák kiválasztása, majd a fonológiai kódolás, végül az így létrejött információ motoros (artikulációs) programmá alakul (3). Bár a szóelőhívás egyes lépéseinek időbeli lefutása még nem teljesen tisztázott, a következő ábra összegzi a jelenlegi ismereteket.
1. ábra. A beszéd létrehozásának sematikus ábrázolása Levelt (1993) alapján
A konceptuális reprezentáció, azaz a fogalmakkal kapcsolatos tudásrendszer korábbi eredményeink szerint megőrzött maradhat afázia esetében, míg a különböző eredetű demenciák esetében éppen ezen információk elvesztésével kell számolnunk (4).
Afázia (kognitív-nyelvi zavar) esetében az aktivált fogalmi struktúrák nyelvi formába történő átalakítása érintett. Azok a kognitív műveletek károsodnak, amelyek a kisebb egységekből (pl. fonémák, grafémák) a nagyobb egységek (morfémák, szótagok, szavak, mondatok) létrehozásáért felelősek. Éppen ezért a diagnosztikai folyamat célja, hogy feltárja, valóban a nyelv mint szimbólumalkotási képesség érintett-e elsődlegesen, azaz valójában afázia áll-e fenn, vagy esetleg az egyéb kognitív területek (pl. memóriafolyamatok, figyelem, gondolkodási stratégiák) primer érintettségéről van szó.Bár ezek a problémák nyelvi megnyilvánulásokban is kifejeződhetnek, az afáziától eltérő háttérfolyamatok dominálnak.
Az afázia tipikus tünetei a nyelvi képesség expresszív oldalán az anomia, parafáziák, neologizmusok, a beszéd folyamatosságának eltérései, illetve diszgrammatizmus, míg a beszédfeldolgozását illetően annak bármely szintjén előfordulhat zavar (leggyakrabban, szó-, mondatértési zavar).
Ha tehát valóban afázia áll fenn, a fent említetteknek megfelelően egy intenzív, komplex kognitív-nyelvi terápia veszi kezdetét, amelynek során a nyelvi képesség egyes aspektusait próbáljuk újrarendezni a feltárt tüneteknek, illetve a beteg premorbid (kognitív) állapotának megfelelően. Súlyosabb esetekben a terápia kezdetben az automatizmusok előhívására épül, hogy ösztönözze a beszédkedvet, és pozitív tapasztalatokat biztosítson. Később, ha már lehetséges, a valódi nyelvi rehabilitáció során speciális módszertannal kialakított feladatokkal segítjük a szóelőhívás folyamatát, vagy kezdjük meg a nyelvi szinteknek megfelelőspeciális terápiát. A terápia pontos felépítése a beteg állapotától függ, így lehetséges, hogy az olvasás és írás képességének újratanítása lesz a cél, de az is lehetséges, hogy enyhébb esetben már csak a szövegkoherencia megteremtésének fejlesztésére irányul a terápia. Természetesen számos más megközelítésű terápiás metódus is ismeretes, mindenesetre érdemes kihangsúlyozni, hogy megfelelő terápiával az afázia javítható állapot (5).
A beszédterápia ezzel szemben a beszéd tervezésének, kivitelezésének és kontrolljának fejlesztésére összpontosít (6). Ebben az esetben a fogalmi rendszer aktivációja és a megfelelő nyelvi forma létrehozása sikeres, azonban az ezekhez kapcsolódó motoros programozás és kivitelezés sérül. A motoros beszédzavarok közé tartoznak a dizartriák és a beszédapraxia.A beszédterápia tervezése során fontos az etiológia tisztázása.
A beszédzavarok tünetei sokfélék lehetnek, gyakran a károsodott artikuláció (elmosódott beszéd) jellemző, de érintett lehet a beszéd bármely komponense, így a beszédlégzés, a hangképzés, a rezonancia vagy a szupraszegmentális jegyek létrehozása (6).
A beszédterápia során komplex beszédtechnikai tréning felépítése javasolt a beteg beszédtüneteinek megfelelően.
Hangképzési zavarok
A diszfónia a zöngeképzés zavara, amely organikus vagy funkcionális eredetű lehet (7). Az organikus diszfóniák esetében az etiológiai tényező tisztázása az első lépés, majd ettől függően lehet különböző, speciális terápiás módszereket alkalmazni a hang tisztaságának elősegítése érdekében. Nemcsak a gége megbetegedései okozhatják, hanem a gége centrális (pl. Parkinson-kór) vagy perifériás (pl. nervus recurrens sérülése) beidegzésének érintettsége is, ezek az esetek különféle terápiás megközelítést igényelnek. A funkcionális diszfóniák esetében nem bizonyítható szervi eltérés a megváltozott hangképzési mechanizmus mögött, ilyen esetekben többnyire helytelen hangképzési technika, túlzott hanghasználat, esetleg pszichés tényezők állhatnak a tünetek hátterében.
A hangképzési zavarok tünetei lehetnek a rekedtség (ami nem minden esetben patológiás), kapkodó beszédlégzés, köhögés, túl magas vagy túl mély hangmagasság, beszűkült hangterjedelem, kemény hangindítás.
Ezekben az esetekben is az oki tényezők tisztázását követően indulhat meg a specifikus hangterápia. A kezelés során tünetektől függően alkalmazunk izomlazító vagy éppen tónusfokozó gyakorlatokat, a helyes beszédlégzés és levegőbeosztás kialakítását célzó gyakorlatokat, a hang erősségét segítő technikákat vagy a rezonancia fokozásával kapcsolatos eljárásokat (8).
Nyelészavar
Habár a nyelészavar nem kimondottan kommunikációs zavar, mégis fontos megemlíteni, ha neurogén eredetű diszfunkciókról van szó. A diszfágia a táplálék orális előkészítésének, illetve orális, faringeális és özofageális transzportjának zavara (9). A nyelésterápiák az előbbi típusba sorolható nyelészavarok esetén tervezhetőek. Attól függően, hogy a nyelés folyamatának mely szakasza érintett, a tünetek sokfélék lehetnek: az orális szakaszban lassú, nehezített rágás, nyálfolyás, a bolus megformálásának és/vagy transzportjának nehézsége jellemző. A faringeális fázisban bolusretenció, köhögés, öklendezés, aspiráció, rekedt hang jellemző leginkább. A nyelészavar oki tényezőinek tisztázása után kezdődhet meg a pontos felmérés, erre már hazánkban is rendelkezésre áll standardizált mérőeljárás (GUSS-H teszt, 10). A nyelészavarok terápiája szintén többféle irányultságú lehet: elsődleges az oki terápia, de gyakran dietetikai eljárásokat (pl. az étel konzisztenciájának megváltoztatása) alkalmaznak a klinikumban, míg bizonyos esetekben a mesterséges táplálás bevezetése jelent megoldást, illetve gyógyszeres terápia is jellemző lehet. A logopédusok leggyakrabban a viselkedéses terápiákat alkalmazzák a tüneteknek megfelelően, így különböző restoratív (a nyelésfunkció visszaállítása vagy a megmaradt funkciók fejlesztése a cél), valamint kompenzatorikus technikákat (a nyelés biztonságossága a cél, továbbá a bolustranszport javítása, az aspiráció megakadályozása), illetve a fenti módszerek kombinálása jellemző még.
Összefoglalás
A neurogén eredetű (tágabb értelemben vett) kommunikációs zavarok meghatározásai, tünetei, kezelési lehetőségei számos megközelítéssel hozhatnak eredményt. Egy-egy specifikus kórkép esetében azonban a fentiek halmozott előfordulása is jellemző lehet (Parkinson-kór vagy sclerosis multiplex esetében egyszerre lehetséges dizartria, nyelészavar,hangképzési zavar). Összességében elmondható, hogymegfelelő, egyénre szabott, jól megtervezett terápiával a neurogén eredetű kommunikációs zavarok túlnyomó többségében is javítható, fejleszthető a betegek állapota.
IRODALOM
- Salné LM (szerk.). Logopédia.Suli Nova, 2004, Pilisborosjenő.
- Levelt WJM. The architecture of normal spoken language use. In Blanken G, Dittman J, Grimm H, Marshall JC, Wallesch C-W (eds.). Linguistic disorders and pathologies: An international handbook. Berlin: Walter de Gruyterpp. 1–15.
- Hagoort P, Levelt W. Neuroscience. The speaking brainScience2009;326(5951):372–373.
- Tóth A.Megnevezési feladathelyzetből nyert mintázatok értelmezése kognitív nyelvészeti perspektívából.Doktori értekezés, Szegedi Tudományegyetem, 2018, Szeged.
- Hegyi Á.Afáziaterápiák. Javaslat az afázia kognitív nyelvi terápiájára. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995, Budapest.
- Duffy JR. Motor speech disorders: Substrates, differential diagnosis, and management. Elsevier Health Sciences, 2012.
- Markó A. Glottalizáció és diszfónia. Gyógypedagógiai Szemle2014;42(1):23–36.
- Balázs B.A rekedtség kezelése (hanggyakorlatokkal) gyermekeknek és felnőtteknek. Nikol, 2002, Budapest.
- Mészáros K, Hacki T. Nyelés, nyelészavarok. In: Hirschberg J, Hacki T, Mészáros K. (eds.): Foniátria és társtudományok I, ELTE Eötvös Kiadó, 2013, Budapest.
- Szabó TP. Egy nemzetközi nyelészavarszűrési módszer hazai adaptálása.Orvosi Hetilap 2022;163(36):1431–1439.
a szerző cikkei