Szemben az impresszionizmussal

Kocsis Zoltán Debussy- és Ravel-felvételei

Végre! – kiálthatnánk fel, mert a 7 CD-s Bartók-összkiadás után végre ismét kaphatóak Kocsis Zoltán régebbi (1984 és 1997 között készült) Debussy-felvételei, ráadásul a négy CD most viszonylag olcsón. És akinek ennyi jó kevés, az még Ravel két zongoraversenyét is élvezheti a Budapesti Fesztiválzenekar kíséretével, Fischer Iván dirigálásával. Kocsis Bartók-játékát nem véletlenül említem, ugyanis most nyilvánvaló lett, milyen sok szállal kötődik egymáshoz e két nagy zeneszerző pianisztikus művészete. Köztudott, hogy Bartók számára Debussy zenéje valóságos kinyilatkoztatást jelentett, a francia mester révén sikerült levetnie Richard Strauss és egyáltalán: a posztromantika hatását. Kocsis játéka egészen természetes módon kapcsolja össze a két zeneszerzőt, ez mindenekelőtt a természetköltészetben egyértelmű. Ha meghallgatjuk a Des pas sur la neige („Lépések a havon”) című Debussyprelűdöt, azonnal Bartók Szabadban ciklusának Az éjszaka zenéje című darabja juthat eszünkbe, a hangzó csendnek ugyanaz a szinte misztikus révületű igézete, ugyanaz a tapogatózó hangkeresés, ugyanaz a selyemtalpakon előrehaladó zenei mozgás. Mindamellett senki ne várjon amolyan impresszionista, azaz kontúrtalan játékot Kocsistól; éppen ellenkezőleg, a művész nagyon is komolyan vette Debussy ellenszenvét, aki utálta, ha zenéjét impresszionistának nevezték. Inkább egy másik Debussy- mondást tartott szem előtt: „a hangot el kell homályosítani.” Ezt leginkább káprázatos pedáltechnikájával éri el Kocsis, minden zeng és búg, kibomlik a felhangok páratlan gazdagsága, de semmi sem lesz ettől zavaros, a tompítópedál a távolság megjelenítésére szolgál, nem a színtelenséget segíti elő. Mert Debussy az emlékezés nagy költője is volt, ezért a számtalan hommage művészetében, a főhajtás Rameau előtt, illetve a Haydn művészetét idéző darabok a Gyermekkuckó sorozatból.