Széklet-transzplantációval gyógyítható a Parkinson-kór?

John Gillies Parkinson-kóros volt, és a betegség szokásos tünetei, például az időről-időre jelentkező megmerevedések hosszú évek óta megnehezítették életét. Aztán, 2008 májusában székrekedése kezelésére antibiotikumokat kapott orvosától, és a Parkinson-kóros tünetek egyszerűen elillantak. Mi történt? – teszi fel a kérdést a New Scientist.

Mr. Gillies Dr. Thomas Borodytól, egy ausztrál gasztroenterológustól kapta az antibiotikumokat, mivel az orvos tisztában volt azzal, hogy a székrekedést vastagbélfertőzés is okozhatja. „Azóta már két neurológus is megvizsgálta Mr. Gilliest, és a Parkinson-kór klasszikus tüneteinek nyomát sem találták nála” – mondta Dr. Borody.

Dr. Borody és mások megfigyelései arra utalnak, hogy sok kóros állapotot, köztük például a kövérséget is, a bélbaktériumok összetételének kedvezőtlen változása okozhat. Ha ez igaznak bizonyul, akkor számos tünetet enyhíteni lehet majd antibiotikummal vagy széklet-transzplantációval, amelyek helyreállíthatják az egészséges bélflórát.

Dr. Borody alkalmazza a széklet-transzplantációt Clostridium difficile fertőzésekben, illetve a krónikus székrekedés enyhítésére. Az elmúlt évtizedben arra figyelt fel, hogy egyes betegeinek más betegségei is enyhülnek, például a Parkinson-kór, a szklerózis multiplex (SM), a krónikus fáradtság szindróma (CFS) és a reumatoid artritisz. „Egyes CFS betegek a széklet-transzplantáció hatására drámai gyorsasággal visszanyerik energiájukat és agyuk ködössége is javul” – mondta dr. Borody.

Dr. Borody és dr. David Rosen, ausztrál neurológus egy pilot vizsgálatot terveznek, amelybe székrekedesben és Parkinson-kórban egyidejűleg szenvedő betegeket vonnak majd be, akik először antibiotikumot kapnak, majd széklet-transzplantátumot. Azt remélik, hogy mindkettő gyógyítani fogja a székrekedést és egyben a Parkinson-kórt is.

Dr. Rosen óvatosan fogalmaz: „Egy pillanatig sem szeretném azt sugallni, hogy ez a jövő gyógymódja.” Azonban az a gondolat, hogy a Parkinson-kórnak köze lehet a bélbaktériumokhoz, összhangban van két, az Ulmi Egyetemen dolgozó német neuroanatómus, Heiko Braak és Kelly Del Tredici eredményeivel.

2003-ban Braak és Tredici azt mutatták ki, hogy Parkinson-kórban az idegrendszer károsodása alulról fölfelé terjed: először a nervus vagust érinti, majd az agytörzs alsó részét, s így halad a károsodás egyre feljebb, egészen az agykéregig. Károsodottnak találták a bél lokális idegrendszerét is, amely a nervus vagus révén kommunikál az aggyal. Felfedezésük alapján azt a hipotézist állították fel, hogy a Parkinson-kórt egy baktérium okozhatja, amely áthatol a gasztrointesztinális rendszer nyálkahártya-barrierén, és a nervus vaguson át jut az agyba (Journal of Neural Transmission, DOI: 10.1007/s00702-002-0808-2).

És mi lehet az oka annak, hogy a széklet-transzplantáció drámaian javíthat egyes autoimmun betegségeket, például a reumatoid artritiszt? Dr. Borody hipotézise szerint a vastagbél fertőzése során antigének juthatnak a véráramba, ami immunválaszt vált ki. Ha nem tesznek valamit azért, hogy az antigéneket teljesen eltávolítsák a vastagbélből, az immunválasz fennmarad, és végül krónikus gyulladást okoz, ami autoimmun betegségben manifesztálódik.

Egyelőre nagyon óvatosan kell fogadni ezt az elképzelést, azonban vannak olyan állatkísérletek, amelyek megerősítik, hogy a bélbaktériumoknak közük van az autoimmunitáshoz. Alexander Chervonsky, a Chicagói Egyetem munkatársa és kollégái például kapcsolatot mutattak ki egerekben a bélbaktériumok és az autoimmun eredetű 1-es típusú diabétesz között, melynek során elpusztulnak a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei. Egy olyan egértörzset használtak fel, amelynek tagjai több mint 80%-ában 1-es típusú diabétesz alakul ki, ha csíramentes körülmények közt tartják őket. Ha azonban ezek az egerek egy olyan „baktériumkoktélt” kaptak, amelyek az emberi bélben jelen vannak, csak 34%-uk lett cukorbeteg (Nature, DOI: 10.1038/nature07336). Emellett mások megfigyelték azt is, hogy azok az egértörzsek, amelyeket úgy tenyésztettek, hogy autoimmun betegség alakuljon ki bennük, nagyon különböző arányban mutatják a betegség jeleit az egyes laboratóriumokban. Ennek a diszkrepanciának az eltérő bélflóra lehet az oka. „A bél mikrobiótájának drámai hatása van az autoimmun betegségekre” – állítja Arthur Kaser, a Cambridge-i Egyetem szakértője.

A humán vizsgálatok is hasonló irányba mutatnak. A holland Anne Vrieze és kollégái az amszterdami Akadémiai Orvostudományi Központban 18 elhízott, metabolikus szindrómás, alacsony inzulinérzékenységű személy felének egy kettős-vak, randomizált vizsgálatban sajátszéklet-transzplantátumot adtak, másik felüknek sovány, egészséges személyekből származó székletet. Hat héttel ezután a donor székletet kapó személyek inzulinérzékenysége szignifikánsan magasabb volt, mint korábban, míg a saját székletet kapóké nem változott.

Az elhízáshoz is köze lehet a bél baktériumflórájának. Az utóbbi 5 évben Jeffrey Gordon, a St. Louis-i Washington Egyetem (Missouri) munkatársa és kollégái kimutatták, hogy az elhízott és a sovány személyek bélflórája jelentősen különbözik. Elemzésük szerint az elhízott emberekben található baktériumok olyan tápanyagokat szabadítanak fel az élelemből és juttatnak a véráramba, amelyek a sovány személyekben meg sem emésztődnek. Egerekben kimutatták, hogy az elhízott egerek mikrobiótáját a soványakba juttatva a soványak testsúlya megnövekedett (Nature, DOI: 10.1038/nature05414).

Arthur Kaser rendkívül izgalmasnak tartja az eddigi eredményeket, de azt mondja, hogy még nagyon messze vagyunk attól, hogy megértsük a szervezetünket benépesítő mikróbákat (jó, ha nem feledjük, hogy csak a vastagbélben kilencszer annyi baktérium van, mint amennyi sejtjeink teljes száma). Azt sem tudjuk, mi számít „egészséges” bélflórának. Ez nem teszi lehetővé, hogy széles körben alkalmazzuk a széklet-transzplantációt, különösen ha arra gondolunk, hogy egyes autoimmun betegségek talán átvihetők ilyen módon. Mégis, Kaser szerint a humán mikrobióta ismerete egyre fontosabbá válik, ha meg akarjuk érteni a betegségeket. Szerinte, ha majd ezeket is figyelembe veszik, újra kell írni a tankönyveket. „Egy elefánt van a szobában, és eddig nem figyeltünk rá” – mondta.