Szegény és beteg borsodi romák

Tíz évvel rövidebb a várható élettartam

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Területfejlesztési Tanács 2002. november 30-án elfogadta a megye romafelzárkóztatási programjának elkészítésére vonatkozó javaslatot. Ennek keretében egy széles körű roma-háztartási vizsgálatra került sor. A roma népesség egészségügyi helyzetének feltárása azért is bizonyult sürgető feladatnak, mert Magyarországon mind ez idáig nem végeztek átfogó kutatást ezen a területen. A tanulmányt Babusik Ferenc készítette, az orvosi szaktanácsadó dr. Papp Géza volt.

A vizsgálat döbbenetes eredményeket mutatott. A tbc-ben megbetegedettek aránya valamivel több mint a tízszerese, a daganatos megbetegedéseké közel a négyszerese, a vérképző rendszeri és vashiányos megbetegedéseké a tízszerese, az átmeneti agyi keringészavaroké közel a hatszorosa, a csökkentlátás, vakság aránya a tizenkétszerese, az ischaemiás szívbetegségek gyakorisága több mint a tizenötszöröse a megyei átlagnak.

Vagyis igazoltnak látszik, hogy a 9–34 éves korú roma népesség számtalan betegségcsoportban a teljes népességhez képest igen magas arányban beteg, egyes betegségcsoportok gyakoribb előfordulását pedig a romák szegénysége magyarázza. Kimutatható, hogy elsősorban a roma népesség abszolút értelemben vett deprivált körülményei tehetők felelőssé a nagyobb arányban előforduló betegségekért, tehát a „közösség terápiája”, a betegségek gyakoriságának csökkentése elsősorban gazdasági és szociális feladat. A romák várható élettartama átlagosan tíz évvel rövidebb, mint a nem romáké, s ez közvetlen függvénye a roma népesség egészségügyi mutatóinak. A kutatás során egy rövid kérdőívet vettek fel a megye háziorvosaival is. Ebből kiderült egyrészt, hogy az orvos-beteg kommunikáció javítása kihathat a romák egészség-magatartásának javulására is, másrészt, hogy az orvosok figyelmének fókuszából kimarad az a tény, hogy a romák betegebbek, mint a többségi társadalom.