Dési János cikkei

Romakép az egészségügyben és a médiában

A leszakadó, marginalizált rétegekkel jellemzően a többségi társadalomból származó középosztálybeliek – újságírók, tanárok, orvosok – foglalkoznak, ők próbálják megérteni az egészen más körülmények között élő emberek mindennapjait, s ez bizony nem mindig sikerül, állítja a Roma Sajtóközpont médiakutató igazgatója. Bernáth Gábor jól ismeri azokat a kölcsönös előítéleteket is, amelyek a romák orvosokkal kapcsolatos viszonyában jelennek meg.

Különösebb elemzés nélkül, csak a lapokat olvasva, a tévéműsorokat nézve is feltűnik: meglehetősen ellentmondásos kép él a magyarországi cigányságról a sajtóban. Elég, ha csak a közelmúltban nagy vitát kiváltott Bazi Nagy Roma Lagzira gondolunk.

– Azért érzékelhető – és ebben talán az általam vezetett Roma Sajtóközpontnak is van némi érdeme –, hogy ma már a hírműfajokban sokat javult a helyzet. Azok, akik a hírekkel foglalkoznak, megtanulták, miként kell az etnikai kisebbségekkel, például a romákkal foglalkozni. A médiában megjelenő híranyagok az elmúlt években jóval reálisabbá váltak. Ám a szórakoztató műsorokkal senki sem foglalkozott igazán.

Pedig az emberek egyre inkább a szórakoztató programokat nézik.

– Mégsem alakult ki valódi vita arról, miként szabad bemutatni a kisebbséghez tartozókat, a hátrányos helyzetűeket, vagy éppen az időseket. Ma sokan egészen természetesnek veszik, hogy főműsoridőben rendszeresen vetítsenek egy olyan reklámot, amely az öregséget gúnyolja ki. Ahol az öregek felrúgják egymást, elesnek a botjukban, ellopják egymás műfogsorát. Ugyan az Országos Rádió és Televízió Testület 1998-ban egy határozatában kifogásolta a rádiókabaré egyes műsorszámait, mégsem törekedett a szakma arra, hogy meghúzza a határt sértő és nem sértő poén között. Hadd idézzem a BBC produceri kézikönyvének ide illő álláspontját: „Ha a vígjáték a felsőbbrendűség vagy az előítéletes gondolkodás érzetét közvetíti, akkor túl messzire ment. A kisebbségek értelemszerűen sérülékenyebbek. A szavak nyers ereje néha ártalmasabb, mint azt a többség gondolja.”

Tíz évvel rövidebb a várható élettartam

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Területfejlesztési Tanács 2002. november 30-án elfogadta a megye romafelzárkóztatási programjának elkészítésére vonatkozó javaslatot. Ennek keretében egy széles körű roma-háztartási vizsgálatra került sor. A roma népesség egészségügyi helyzetének feltárása azért is bizonyult sürgető feladatnak, mert Magyarországon mind ez idáig nem végeztek átfogó kutatást ezen a területen. A tanulmányt Babusik Ferenc készítette, az orvosi szaktanácsadó dr. Papp Géza volt.

A vizsgálat döbbenetes eredményeket mutatott. A tbc-ben megbetegedettek aránya valamivel több mint a tízszerese, a daganatos megbetegedéseké közel a négyszerese, a vérképző rendszeri és vashiányos megbetegedéseké a tízszerese, az átmeneti agyi keringészavaroké közel a hatszorosa, a csökkentlátás, vakság aránya a tizenkétszerese, az ischaemiás szívbetegségek gyakorisága több mint a tizenötszöröse a megyei átlagnak.

Vagyis igazoltnak látszik, hogy a 9–34 éves korú roma népesség számtalan betegségcsoportban a teljes népességhez képest igen magas arányban beteg, egyes betegségcsoportok gyakoribb előfordulását pedig a romák szegénysége magyarázza. Kimutatható, hogy elsősorban a roma népesség abszolút értelemben vett deprivált körülményei tehetők felelőssé a nagyobb arányban előforduló betegségekért, tehát a „közösség terápiája”, a betegségek gyakoriságának csökkentése elsősorban gazdasági és szociális feladat. A romák várható élettartama átlagosan tíz évvel rövidebb, mint a nem romáké, s ez közvetlen függvénye a roma népesség egészségügyi mutatóinak. A kutatás során egy rövid kérdőívet vettek fel a megye háziorvosaival is. Ebből kiderült egyrészt, hogy az orvos-beteg kommunikáció javítása kihathat a romák egészség-magatartásának javulására is, másrészt, hogy az orvosok figyelmének fókuszából kimarad az a tény, hogy a romák betegebbek, mint a többségi társadalom.