Szavazógépezet
2006. november 01. 00:00
Őrült tempóban
(folytatás az 1. oldalról)
Péterfalvi Attila szerint a hivatal működésének kezdete óta nem volt példa arra, hogy egy ágazatot alapjaiban érintő törvénycsomag véleményezésére az adatvédelmi biztosnak ne garantáltak volna elég időt a jogalkotók. Ám az utóbbi hónapokban több alkalommal, a gyógyszer-gazdaságossági törvény, a szakmai kamarákról szóló jogszabály, és a legutóbb a felügyeletről szóló törvény benyújtása során is azt tapasztalta, hogy a szaktárca sorozatosan és folyamatosan megsérti a jogalkotás szabályait.
Péterfalvi úgy véli: „Nemcsak a tervezet előkészítése, a véleményezésre jogosult szervek és szervezetek kommentárjainak beszerzése terén megmutatkozó hiányosságok (törvénysértések), hanem a tervezetek megfogalmazása és összeállítása is azt mutatja, hogy a T. Minisztériumnak a kodifikáció, mint szakma területén van még hová fejlődnie.”
Az Egészségügyi Minisztérium sajtóosztálya megkeresésünkre elmondta: nyáron széles társadalmi és szakmai vitát folytattak a Zöld Könyv kapcsán. A Zöld Könyvet – a betegszervezeteken kívül – 20 szakmai és társadalmi szervezet véleményezte, így például a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, a Magyar Kórházszövetség, a Magyar Orvosi Kamara. Ezen túlmenően a minisztérium 19 szervezettel folytatott szóbeli egyeztetést, melyek közül 16 adott be írásos véleményt, összesen 89 oldalon. Az elmúlt időszakban is folyamatosan együttműködtek a szakmai szervezetekkel – csak a gyógyszergazdaságossági törvény kapcsán 26 egyeztetést tartott a tárca a kamarával és a gyártókkal. A végső tervezet kidolgozásánál a javaslatokat figyelembe vették, így kerülhetett be például gyártói javaslatra az originális és generikus megkülönböztetés helyett a fixesített és nem fixesített különbségtétel a gyártói rabatt befizetésekor.
Vitathatatlan tény, hogy a szaktárca által előkészített jogszabályok színvonala sokszor kifogásolható – állítja Kökény Mihály, az Egészségügyi Bizottság elnöke. Ám az éles szemű kritikusoknak azt is tudomásul kell venniük, hogy a szeptemberben megszületett politikai döntések nyomán keletkező jogszabály-alkotási kényszer, valamint a jövő évi költségvetés előkészítése őrült tempót diktál a jogalkotók számára. Emellett a közigazgatás rendszerének átszervezése, a köztisztviselők létszámának csökkentése is hozzájárul a színvonal-csökkenéshez. A volt miniszter szerint a szaktárca munkája nem egyenletes, éppen ezért nem szabad általánosítani: egy törvényen belül is vannak jobban és kevésbé jól kidolgozott paragrafusok. Így például a művi meddővé tételről szóló jogszabály ötpárti egyeztetés után került a képviselők elé, és a sokféle szempont alapján végiggondolt rendelet vélhetően nem akad majd fenn az Alkotmánybíróság rostáján. Ezzel szemben a vizitdíjról rendelkező jogszabályok esetében a tárca már nem járt el kellő körültekintéssel, így ennek minősége már kifogásolható. Jogosak azok az észrevételek, melyek szerint az utolsó utáni pillanatban kerülnek a tervezetek a bizottság elé, azt azonban már vitatja, hogy a miniszter ne kérné ki a szakmai szervezetek véleményét. Állítja: nem tartható, hogy a szakmai és lobbiszervezetek csak akkor minősítik egyeztetésnek a megbeszélést, ha azon saját elképzelésük érvényesül.
A szaktárcát irányító SZDSZ képviselője, Béki Gabriella is önkritikus: „Tény, hogy sokszor mulasztásos törvénysértésben vagyunk. A jogszabályban előírt utakat nem mindig sikerül tartani, nincs elegendő idő sem a jogszabályok előkészítésére, sem pedig azok véleményezésére, de ez sajnos a Parlamentben nem szokatlan” – fogalmazza meg észrevételeit. Mint mondja, az elmúlt tizenhat évben országgyűlési képviselőként nem emlékszik arra, hogy volt-e olyan törvény, melynek előkészítésére elegendő idő állt volna rendelkezésükre, de most valóban a megszokottnál is gyorsabb a jogalkotási kényszer. A gyógyszergazdaságossági törvény esetében például a benyújtástól számított két héten belül a T. Házban lezajlott a törvény általános vitája, és az ehhez kapcsolódó módosító indítványok bizottsági vitája is. A számok önmagukért beszélnek: a parlamenti vita október 25-én nyolc órán keresztül tartott. A módosító indítványokat ugyanazon a napon délután két óráig kellett benyújtani. Másnap reggel 9 órakor 196 módosító indítvány feküdt az egészségügyi bizottság képviselői előtt; ezek közel harmadát a kormánypártok képviselői nyújtották be; a kezdeményezések közül hetven esetben a szaktárca akceptálta az észrevételeket. Ez utóbbi tényt pozitívan értékeli a képviselő asszony, ami szerinte arra utal, hogy a minisztérium nyitott az ésszerű javaslatokra és a képviselők lehetőségei és felelőssége is felértékelődik, hisz rajtuk is múlik, hogy milyen törvényt fogad el az Országgyűlés.
Katasztrofális – ezzel a jelzővel illeti a szaktárca munkáját az MDF képviselője, Csáky András, aki szerint az ágazatban diktatorikus jogalkotás folyik. A minisztérium nem veszi figyelembe az Alkotmánybíróság 2000-ben hozott határozatát, mely kimondja: a jogállamiság részét képező döntéshozatali eljárási szabályok megsértése a döntés közjogi érvénytelenségét eredményezheti. Ebből adódik, hogy a demokratikus rendszer elveszítheti legitimációját, hiszen a különféle társadalmi érdekek összehangolására, a konszenzusra nem nyílik lehetőség. Pártja „csak” harminc módosító indítványt nyújtott be a gyógyszertörvényhez, szívük szerint ennél jóval több észrevételt, javaslatot tettek volna az asztalra, de idő hiányában nem volt rá módjuk.
A Fidesz képviselője, Horváth Zsolt a bizottság legutóbbi ülésén egyenesen azt javasolta kollégáinak, hogy a felügyeletről szóló törvényt küldjék vissza a tárcának. Úgy gondolja, a minisztérium pimasz módon kihasználja, hogy az államigazgatási eljárásról szóló jogszabályok „puha” szankciókat alkalmaznak, nincs visszatartó erejük, hisz jogkövetkezmény nélküli a kötelező egyeztetési rend megsértése. A jogszabályelőkészítők visszaélnek a magyarországi joggyakorlattal, fittyet hánynak a törvényeknek. Az Országgyűlés elé került tervezetekben nagyon sok a hiba – és nem a hosszú távú, a két legnagyobb párt politikai véleménykülönbségéből adódó eltérésekre gondol. Az egyik legnagyobb gond, hogy a benyújtott törvények mellé nem mellékelik a gyakorlati intézkedéseket, pontos feladat- és hatásköröket tartalmazó alsóbb szintű jogszabályokat, kormányrendelet- tervezeteket, így sok esetben nem tudják a képviselők, hogy döntésük milyen következménnyel jár a gyakorlatban. Van, hogy egy feladatot két szervezethez delegál a jogalkotó, de a bizottsági vitában arra is akadt példa, hogy ő figyelmeztette a szaktárca képviselőjét, miszerint két, egymásnak ellentmondó határozatot támogatott.
(folytatás az 1. oldalról)
Péterfalvi Attila szerint a hivatal működésének kezdete óta nem volt példa arra, hogy egy ágazatot alapjaiban érintő törvénycsomag véleményezésére az adatvédelmi biztosnak ne garantáltak volna elég időt a jogalkotók. Ám az utóbbi hónapokban több alkalommal, a gyógyszer-gazdaságossági törvény, a szakmai kamarákról szóló jogszabály, és a legutóbb a felügyeletről szóló törvény benyújtása során is azt tapasztalta, hogy a szaktárca sorozatosan és folyamatosan megsérti a jogalkotás szabályait.
Péterfalvi úgy véli: „Nemcsak a tervezet előkészítése, a véleményezésre jogosult szervek és szervezetek kommentárjainak beszerzése terén megmutatkozó hiányosságok (törvénysértések), hanem a tervezetek megfogalmazása és összeállítása is azt mutatja, hogy a T. Minisztériumnak a kodifikáció, mint szakma területén van még hová fejlődnie.”
Az Egészségügyi Minisztérium sajtóosztálya megkeresésünkre elmondta: nyáron széles társadalmi és szakmai vitát folytattak a Zöld Könyv kapcsán. A Zöld Könyvet – a betegszervezeteken kívül – 20 szakmai és társadalmi szervezet véleményezte, így például a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, a Magyar Kórházszövetség, a Magyar Orvosi Kamara. Ezen túlmenően a minisztérium 19 szervezettel folytatott szóbeli egyeztetést, melyek közül 16 adott be írásos véleményt, összesen 89 oldalon. Az elmúlt időszakban is folyamatosan együttműködtek a szakmai szervezetekkel – csak a gyógyszergazdaságossági törvény kapcsán 26 egyeztetést tartott a tárca a kamarával és a gyártókkal. A végső tervezet kidolgozásánál a javaslatokat figyelembe vették, így kerülhetett be például gyártói javaslatra az originális és generikus megkülönböztetés helyett a fixesített és nem fixesített különbségtétel a gyártói rabatt befizetésekor.
Vitathatatlan tény, hogy a szaktárca által előkészített jogszabályok színvonala sokszor kifogásolható – állítja Kökény Mihály, az Egészségügyi Bizottság elnöke. Ám az éles szemű kritikusoknak azt is tudomásul kell venniük, hogy a szeptemberben megszületett politikai döntések nyomán keletkező jogszabály-alkotási kényszer, valamint a jövő évi költségvetés előkészítése őrült tempót diktál a jogalkotók számára. Emellett a közigazgatás rendszerének átszervezése, a köztisztviselők létszámának csökkentése is hozzájárul a színvonal-csökkenéshez. A volt miniszter szerint a szaktárca munkája nem egyenletes, éppen ezért nem szabad általánosítani: egy törvényen belül is vannak jobban és kevésbé jól kidolgozott paragrafusok. Így például a művi meddővé tételről szóló jogszabály ötpárti egyeztetés után került a képviselők elé, és a sokféle szempont alapján végiggondolt rendelet vélhetően nem akad majd fenn az Alkotmánybíróság rostáján. Ezzel szemben a vizitdíjról rendelkező jogszabályok esetében a tárca már nem járt el kellő körültekintéssel, így ennek minősége már kifogásolható. Jogosak azok az észrevételek, melyek szerint az utolsó utáni pillanatban kerülnek a tervezetek a bizottság elé, azt azonban már vitatja, hogy a miniszter ne kérné ki a szakmai szervezetek véleményét. Állítja: nem tartható, hogy a szakmai és lobbiszervezetek csak akkor minősítik egyeztetésnek a megbeszélést, ha azon saját elképzelésük érvényesül.
A szaktárcát irányító SZDSZ képviselője, Béki Gabriella is önkritikus: „Tény, hogy sokszor mulasztásos törvénysértésben vagyunk. A jogszabályban előírt utakat nem mindig sikerül tartani, nincs elegendő idő sem a jogszabályok előkészítésére, sem pedig azok véleményezésére, de ez sajnos a Parlamentben nem szokatlan” – fogalmazza meg észrevételeit. Mint mondja, az elmúlt tizenhat évben országgyűlési képviselőként nem emlékszik arra, hogy volt-e olyan törvény, melynek előkészítésére elegendő idő állt volna rendelkezésükre, de most valóban a megszokottnál is gyorsabb a jogalkotási kényszer. A gyógyszergazdaságossági törvény esetében például a benyújtástól számított két héten belül a T. Házban lezajlott a törvény általános vitája, és az ehhez kapcsolódó módosító indítványok bizottsági vitája is. A számok önmagukért beszélnek: a parlamenti vita október 25-én nyolc órán keresztül tartott. A módosító indítványokat ugyanazon a napon délután két óráig kellett benyújtani. Másnap reggel 9 órakor 196 módosító indítvány feküdt az egészségügyi bizottság képviselői előtt; ezek közel harmadát a kormánypártok képviselői nyújtották be; a kezdeményezések közül hetven esetben a szaktárca akceptálta az észrevételeket. Ez utóbbi tényt pozitívan értékeli a képviselő asszony, ami szerinte arra utal, hogy a minisztérium nyitott az ésszerű javaslatokra és a képviselők lehetőségei és felelőssége is felértékelődik, hisz rajtuk is múlik, hogy milyen törvényt fogad el az Országgyűlés.
Katasztrofális – ezzel a jelzővel illeti a szaktárca munkáját az MDF képviselője, Csáky András, aki szerint az ágazatban diktatorikus jogalkotás folyik. A minisztérium nem veszi figyelembe az Alkotmánybíróság 2000-ben hozott határozatát, mely kimondja: a jogállamiság részét képező döntéshozatali eljárási szabályok megsértése a döntés közjogi érvénytelenségét eredményezheti. Ebből adódik, hogy a demokratikus rendszer elveszítheti legitimációját, hiszen a különféle társadalmi érdekek összehangolására, a konszenzusra nem nyílik lehetőség. Pártja „csak” harminc módosító indítványt nyújtott be a gyógyszertörvényhez, szívük szerint ennél jóval több észrevételt, javaslatot tettek volna az asztalra, de idő hiányában nem volt rá módjuk.
A Fidesz képviselője, Horváth Zsolt a bizottság legutóbbi ülésén egyenesen azt javasolta kollégáinak, hogy a felügyeletről szóló törvényt küldjék vissza a tárcának. Úgy gondolja, a minisztérium pimasz módon kihasználja, hogy az államigazgatási eljárásról szóló jogszabályok „puha” szankciókat alkalmaznak, nincs visszatartó erejük, hisz jogkövetkezmény nélküli a kötelező egyeztetési rend megsértése. A jogszabályelőkészítők visszaélnek a magyarországi joggyakorlattal, fittyet hánynak a törvényeknek. Az Országgyűlés elé került tervezetekben nagyon sok a hiba – és nem a hosszú távú, a két legnagyobb párt politikai véleménykülönbségéből adódó eltérésekre gondol. Az egyik legnagyobb gond, hogy a benyújtott törvények mellé nem mellékelik a gyakorlati intézkedéseket, pontos feladat- és hatásköröket tartalmazó alsóbb szintű jogszabályokat, kormányrendelet- tervezeteket, így sok esetben nem tudják a képviselők, hogy döntésük milyen következménnyel jár a gyakorlatban. Van, hogy egy feladatot két szervezethez delegál a jogalkotó, de a bizottsági vitában arra is akadt példa, hogy ő figyelmeztette a szaktárca képviselőjét, miszerint két, egymásnak ellentmondó határozatot támogatott.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
