Szakállas férfi egyenlő Lenin

Dovlatov: A zóna – A bőrönd

Ha a hetvenes években valaki cárnak öltözik és nekivág Leningrád utcáinak, valószínűleg senkinek fel sem tűnik. Még ha a városalapítónak, Nagy Péternek álcázza is magát. Sőt, a legkevésbé akkor, ha a kocsmában beáll a sorba és rendel – nem egy felest, mert ott egy decit szokás. S ha végül még valami vita is kialakul, hogy ki következik ki után, valaki bizonyára így szól hátra: „A cár jön utánam. Te pedig a cár után következelimages/”
A történet igaz: egy szegény, ismeretlen orosz (pardon, szovjet) író, aki újságírásból tengeti szürke életét a „Turbinagyártó” című örökbecsű lapnál, és akinek novellái megjelentetésére nagyjából semmi esélye, elvállalja Nagy Péter cár szerepét egy, a szovjethatalmat kritizáló amatőr filmben, amelyben a jó városalapító elindul Leningrád utcáin, hogy szemügyre vegye szellemi örökségét. Amit a cár tapasztal: részegeskedés és kupleráj. És elborzadva így kiált fel: „Mit tettem?! Miért alapítottam meg ezt a kurva várost?!” Egy másik szerepben Dovlatov Télapót alakít. Amikor a fenyőfaünnepen a gyerekeknek felteszi a kérdést, hogy „na, ki vagyok én?”, a művelt szovjet palánták kórusban kiáltják, hogy „Lenin! Lenin!”
A címszerepet az abszurd filmben Szergej Dovlatov író alakítja. Pontosabban nem a film abszurd, hanem a világ, amelyben minden és bármi megtörténhet. Hogy valaki álszakállban és cári sityakban támasztja a kocsmapultot. Vagy hogy Nagy Péter vagy Lenin kikel a sírjából és visszatér körülnézni. Legyen színész vagy igazi cár, egyre megy.