Szagdiagnosztika

Kiszimatolt hólyagrák

A kutyák – némi tanítás után – a vizelet szaga alapján képesek felismerni a hólyagrákos betegeket – állítják brit kutatók. Módszerük még finomításra szorul, de van rá esély, hogy a módszer rutin diagnosztikai eszközzé válhat.

Brit kutatók hat, különböző fajtájú és korú, a szaglás szempontjából nem különleges képességű kutyát próbáltak betanítani arra, jelezzék, ha a vizelet hólyagrákos betegtől származik (BMJ 2004;329:712). A módszer alapja, hogy a daganatok növekedését szerves illóanyagok termelődése kíséri, amelyek megváltoztatják a vizelet szagát. A tanítási szakasz után az állatoknak hét minta közül kellett kiválasztaniuk a hólyagrákos betegtől származó egyetlen mintát. A próba kilenc sorozatának mindegyikében azonos nemű egyénektől kértek mintát, legalább egy kontrollminta pedig valamilyen egyéb urológiai betegségben szenvedő, a beteggel nagyjából megegyező életkorú embertől származott. A minták között legalább egy olyan is szerepelt, amely közel azonos mennyiségben tartalmazott vörösvértesteket, mint a betegtől kapott vizelet.

A kiképzett „diagnoszták” sikerességi aránya ugyan csak 41 százalékos volt – 54 esetből 22-ben ismerték fel a megfelelő mintát – ám ez majdnem háromszorosa a próba-szerencse alapon is elérhető 14 százalékos eredménynek. A többváltozós analízis alapján úgy tűnik, a hólyagrákos vizelet felismerését nem befolyásolták a vizelet egyéb – természetes vagy kóros – anyagai, például a vér.