Dr. Szabó Éva cikkei

Kiszimatolt hólyagrák

A kutyák – némi tanítás után – a vizelet szaga alapján képesek felismerni a hólyagrákos betegeket – állítják brit kutatók. Módszerük még finomításra szorul, de van rá esély, hogy a módszer rutin diagnosztikai eszközzé válhat.

Brit kutatók hat, különböző fajtájú és korú, a szaglás szempontjából nem különleges képességű kutyát próbáltak betanítani arra, jelezzék, ha a vizelet hólyagrákos betegtől származik (BMJ 2004;329:712). A módszer alapja, hogy a daganatok növekedését szerves illóanyagok termelődése kíséri, amelyek megváltoztatják a vizelet szagát. A tanítási szakasz után az állatoknak hét minta közül kellett kiválasztaniuk a hólyagrákos betegtől származó egyetlen mintát. A próba kilenc sorozatának mindegyikében azonos nemű egyénektől kértek mintát, legalább egy kontrollminta pedig valamilyen egyéb urológiai betegségben szenvedő, a beteggel nagyjából megegyező életkorú embertől származott. A minták között legalább egy olyan is szerepelt, amely közel azonos mennyiségben tartalmazott vörösvértesteket, mint a betegtől kapott vizelet.

A kiképzett „diagnoszták” sikerességi aránya ugyan csak 41 százalékos volt – 54 esetből 22-ben ismerték fel a megfelelő mintát – ám ez majdnem háromszorosa a próba-szerencse alapon is elérhető 14 százalékos eredménynek. A többváltozós analízis alapján úgy tűnik, a hólyagrákos vizelet felismerését nem befolyásolták a vizelet egyéb – természetes vagy kóros – anyagai, például a vér.

Hibák és tévedések a radiológiában

Folytatjuk a Szegedi Tudományegyetem Radiológiai Klinikájának szervezésében lezajlott Hibák és tévedések a radiológiában szimpózium érdekes eseteinek bemutatását. A mostani beteg történetét dr. Kiss Ildikó (Nemzetközi Egészségügyi Központ, Szeged) ismertette.

A 49 éves nőbeteg visszatérő hasmenések miatt fordult orvoshoz. Panaszai között első helyen a fáradékonyság szerepelt, amihez bal oldali, tompa hasi fájdalom és fél éve ismétlődő hasmenéses periódusok társultak. Kórelőzményéből kiderül, hogy már 20 éves kora óta visszatérő hasmenéssel küszködik, de az eddig elvégzett vizsgálatok (amelyek között a gasztroszkópia és a mély duodenális biopszia nem szerepelt) kóros eltérést nem mutattak ki.

Az aszténiás alkatú, sápadt nőnél fizikális vizsgálattal enyhe, bal alhasi nyomásérzékenységen kívül egyéb kórosat nem észleltek. A laborparaméterei közül enyhén emelkedettnek találtak két májfunkciós értéket (SGOT, SGPT), az alkalikus foszfatáz, valamint az Ig-A szintjét.

Az akut pankreatitisz prognózisát alapvetően meghatározza az egyéb szervek funkciójának károsodása – állapították meg brit kutatók. A funkciózavar időtartama is fontos: ha 48 órán belül rendeződik, ritkán vezet halálhoz, míg ha három napnál is tovább húzódik, a betegek több mint egyharmada meghal.

Az akut pankreatitiszben elhunyt betegek mintegy harmadánál-felénél a betegség első hetében progresszív szervkárosodás következtében áll be a halál. A későbbi – a kórházi felvételt több mint egy héttel követő – halálesetek oka inkább helyi szövődmény (például a hasnyálmirigy nekrózisa), de az előzmények között ilyenkor gyakrabban találkozunk szepszissel is.

A brit kutatócsoport arra kereste a választ, hogy van-e összefüggés az akut hasnyálmirigy-gyulladás első hetében kialakuló, átmeneti, illetve perzisztáló szervfunkciós zavarok és a beteg túlélése között, valamint az elhúzódó szervkárosodás és a később kialakuló lokális szövődmények között (Gut 2004;53: 1340–1344). Ehhez 290 akut pankreatitisz diagnózisával kórházba került beteg adatait dolgozták fel.

A cukorbetegség rontja a kognitív funkciót

A 2-es típusú diabéteszben szenvedő nők kognitív hanyatlásának esélye 25-30 százalékkal nagyobb a nem cukorbetegekénél – tudtuk meg egy márciusban közzétett vizsgálatból. A kutatók a megoldást is kiderítették: megfelelően beállított orális antidiabetikus kezeléssel csökkenthető a kockázat.

A 2-es típusú diabétesz rontja a kognitív funkciókat és növeli a kognitív hanyatlás kockázatát – állapították meg amerikai kutatók 16 596 idős (70–81 éves) nő bevonásával. A BMJ március 6-i számában közzétett vizsgálat (2004;328:548–551) résztvevőinek kognitív funkcióit kétszer, két év különbséggel mérték a hanyatlás megítéléséhez. Mindkét alkalommal hatféle próbát kellett teljesíteniük: válaszolniuk kellett a telefonon feltett általános kérdésekre, el kellett végezniük az azonnali, majd a késleltetett felidéző képesség megítélésére szolgáló próbákat, állatnevek felsoroltatásával vizsgálták beszédük folyékonyságát, számokat kellett visszamondaniuk fordított sorrendben, illetve tíz szót bizonyos idő eltelte után.

A vizsgálat kezdetén 1394-en (7,3 százalék) szenvedtek – átlagosan 12 éve – 2-es típusú cukorbetegségben. A gyógyszeres kezelésben részesülők egyharmada inzulint, kétharmaduk orális antidiabetikumot kapott. A diabéteszesek – akik között több volt a kísérő betegségekben (hipertónia, hiperkoleszterinémia, szívbetegség, elhízás, depresszió) szenvedő – minden kognitív teszt esetében gyengébb pontszámot értek el. Ennek csökkenése egyenes arányban állt a cukorbetegség fennállásának időtartamával. A szerzők megállapították, hogy a 2-es típusú diabéteszesek kognitív romlásának esélye 25-30 százalékkal nagyobb a nem diabéteszes nőkénél, ami az 50 százalékot is eléri, ha a cukorbetegség már legalább 15 éve fennáll.