Szabadon közlekedő betegadatok

Ha az egészségügy modernizációja kerül szóba, valószínűleg nem az informatika jut eszünkbe, hanem az elöregedett orvosiműszer- park vagy a lerobbant épületállomány. Pedig európai példák sora bizonyítja, hogy a minőségi előrelépéshez az informatikai fejlesztéseken keresztül (is) vezet az út.

Gyorsaság, kényelem, takarékosság, biztonság – nagyjából ezeket várja el a szakma az egészségügyi intézmények közötti kommunikáció modernizálásától. Az alapfeltétel – természetesen – az egyes egészségügyi szolgáltatók belső infokommunikációs rendszereinek kialakítása, ez azonban csak egy közbenső cél, a minőségi ugrást az intézményközi kommunikáció új alapokra helyezése jelenti. A végső cél az egységes egészségügyi kommunikációs hálózat létrehozása, amelyben személyre szóló, a páciens egész életútját végigkísérő digitális archívumok tárolják az adatokat, és hitelesített betegdokumentumok (leletek, felvételek, vizsgálati eredmények) közlekednek az egyes intézmények, illetve az intézményen belüli részlegek között. Ehhez az infrastruktúrán kívül létre kell hozni a közös kommunikációs platformot, ki kell alakítani az adatbázisokat, az archiválás és a hitelesítés technikáját, az adatvédelem metódusait. Szükség van ezenkívül olyan regionális egészségügyi információs központokra (szaknyelven clearinghouse és datawarehouse szolgáltatókra), amelyek ellenőrzik és elszámolják az együttműködő intézmények közötti adatforgalmat.

Felesleges vizsgálatok helyett
Hogy mit nyújtana egy ilyen rendszer a betegeknek, azt az egészségügyi tárca által a középmagyarországi régióra készített modellszámítás is kellőképpen illusztrálja: eszerint a párhuzamosan (és így legalább egyszer fölöslegesen) elvégzett vizsgálatok száma 10, a szakrendelésre történő beutalások száma 5 százalékkal csökkenhetne a hatékony intézményközi kommunikációval. Talán ennél is fontosabb, hogy a helyben (tehát legkésőbb az első szakorvos–beteg találkozásnál) megszülető végleges diagnózisok száma akár 50 százalékkal is növekedhetne.
A hasonló számítások részben a magyar sajátosságokat figyelembe vevő modelleken, részben (külföldi) gyakorlati példákon alapulnak. Utóbbi körbe tartozik az angliai National Spine, a svédországi Stockholm Kommun egészségügyi információs rendszere, a franciaországi Le Havre 8 kórházát összekapcsoló rendszere, a spanyol Son Llatzer regionális klinikai adatbázis, illetve a német elektronikus betegkártyaprogram.
A hasonló projektek iránt az üzleti érdeklődés igen élénk, tekintve, hogy az európai egészségügyi informatikai piac éves forgalma mintegy 15 milliárd euró.

Óriásberuházás
Akad már épülőfélben lévő magyar megoldás is: a három legelőnytelenebb helyzetű magyarországi régióban a Humán Erőforrás Operatív Program (HEFOP) 4.4-es intézkedése keretében támogatott óriásberuházás. A mintegy 800 millió forintért megvalósuló programban regionális, intézményközi információs mintarendszereket hoznak létre, amelyek a betegekre vonatkozó egészségügyi információk gyors, pontos elérését teszik lehetővé a csatlakozó ellátó intézmények számára. A megfogalmazott cél Észak-Magyarország, Észak-Alföld és Dél- Dunántúl régiók egészségügyi ellátásának minőségi javítása, amelyet a pályázaton nyertes, a British Telecomból alakult BT valósíthat meg. A rendszer a tervek szerint idén már működik. Az érintett térségek egészségügyi intézményeinek fenntartói pályázati úton juthatnak hozzá a támogatási keretekhez, amelyekből információelosztó mintarendszereket, E-egészségügyi szolgáltatásokat (elektronikus előjegyzés, elektronikus leletküldés, elektronikus recept), adminisztrációs rendszereket finanszírozhatnak.
A célok megvalósítására a három régió „kombinált” – a fekvő- és járóbeteg-ellátó intézményeket, illetve háziorvosokat is magukban foglaló – konzorciumai pályázhattak. A program teljes támogatási összege több mint 4 milliárd forint (ennek háromnegyedét az EU, egynegyedét a magyar költségvetés állja). A pénz harmada, mintegy 1350 millió forint jut minden egyes régióra. (A konzorciumok 2007 elején állnak fel.)
Az NFT 1. keretében megvalósuló projektet a második Nemzeti Fejlesztési Terv várhatóan országossá növeli, ráadásul közben már zajlik egy párhuzamos program az intézményközi kommunikációt megalapozó intézményen belüli fejlesztések támogatására, szintén a HEFOP kiírásában. Ennek révén kap a Szabolcs megyei Jósa András Kórház közel 300 millió forint értékű, Magyarországon egyelőre egyedülálló kommunikációs rendszert.
A hálózati infrastruktúrát a Synergon építi ki a Cisco egészségügyi hálózati keretrendszerének és internet alapú telefonjainak felhasználásával. A hálózat a későbbiekben a hagyományos hang- és adatkommunikáció mellett azt is lehetővé teszi, hogy a műtéteket webkamerák segítségével rögzítsék és központi szerveren tárolják, így a felvételek akár más intézmények számára is hozzáférhetőek lesznek oktatási, vagy (például műhibapereknél) bizonyítási, minőségbiztosítási célból.

Képalkotó hibridek

Az egészségügyi képalkotó diagnosztikában a fejlődés útja jelenleg a hibrid technológiák felé vezet; a PET- és SPECT CT-k alkalmazása bővül a leggyorsabban. A kombinált kamerák kevesebb vizsgálattal is pontosabb eredményt nyújtanak, mint a hagyományos készülékeken külön-külön elkészített felvételek, ráadásul bizonyos diagnosztikai eljárásokhoz kizárólag az előbbiek használhatók. Szakértők szerint a jövő az eddiginél pontosabb eszközöké, illetve egy új, molecular imaging nevű megoldásé.

A PET jelenleg néhány milliméteres, a CT néhány tizedmilliméteres felbontású képet tud készíteni a vizsgált területről. A gyógyításban, ahol a pontosság döntő jelentőségű, nyilván a precizitásé az előny, ám ez nem jelenti azt, hogy a CT kiszorítja a PET-et. A valóság ennél bonyolultabb: a valódi (térbeli) pontosságot és a legnagyobb használati értéket a két eljárás előnyeit kombináló PETCT- vel lehet elérni.
 A CT-kamera a kóros elváltozások anatómiai képét rögzíti, a PET-tel az adott terület funkcionális (mindenekelőtt anyagcsere-) vizsgálatát lehet elvégezni. A PETCT a kórosan funkcionáló terület pontos behatárolására alkalmas. Mindez természetesen két külön készülékkel, kétféle időpontban készült felvételek szoftveres „egymásra vetítésével” is megoldható, ám ilyenkor nem lehet garantálni, hogy a páciens mindkét esetben ugyanolyan testhelyzetet foglal el a kamerához képest, vagyis nincs elmozdulás a két felvétel között. A PET-CT annyival tud többet, hogy egy időben készíti el a két képet, és egy felvételben ábrázolja a kétféle eljárással szerzett információkat, tökéletes illesztéssel. Az elsősorban a daganatos (de újabban ér- sőt idegrendszeri) betegségek diagnosztikájában alkalmazott technika gyorsan terjed – jelenleg az összes nagy gyártó (Siemens, GE, Philips, Toshiba stb.) kínálatában szerepel PET-CT, s az eladások a teljes képalkotó diagnosztikán belül ebben a szegmensben nőnek a leggyorsabban. Egy magyar kutatási konzorcium támogatást nyert a közelmúltban a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivataltól „magyar” PET-CT kifejlesztésére (az idézőjelet az indokolja, hogy a készülék nagyrészt külföldről beszerzett alkatrészeket tartalmaz majd, a magyar hozzáadott érték a dizájn mellett elsősorban a gépet működtető szoftverekben testesül meg). A modul rendszerű PET-CT-ből kétféle készül (az első kisállatgyógyászati, a második humán célokra), a sorozatgyártásra alkalmas változat várhatóan 2009-ben születik meg, s a fejlesztők szerint az ára mellett elsősorban „testre szabhatóságában” különbözik majd a külföldi vetélytársaktól.
A hibrid készülékeknek nem a PET-CT az egyetlen megjelenési formája: régóta létezik SPECT-PET (a speciális SPECT-kamerákat PET-izotóppal és -üzemmódban is lehet működtetni) és újabban sokat hallani a SPECT-CT-ről is. Utóbbit elsősorban szívés érrendszeri megbetegedések diagnosztikájára ajánlják a szakértők. Az előnyök hasonlóak mint a PET-CT-nél: a készülék alkalmas a keringési rendszerben észlelt funkcionális zavarok anatómiailag pontos lokalizálására.
A jövő a biztató eredmények ellenére sem a hibrid képalkotó technológiáké. A fejlődés most kétségkívül ebbe az irányba mutat, ám a szakértők szerint csak átmenetileg. Középtávon egyrészt számítani kell arra, hogy az egyes képalkotó módszerek képesek lesznek egymás helyettesítésére, például már ma is létezik olyan MReljárás, ami képes a PET kiváltására. Másrészt a készülékszám növekedésével előtérbe kerül a többlépcsős diagnosztika, amelyben – ha nem egyértelmű, hogy az adott panasz milyen vizsgálati módszert indokol – az olcsóbb eljárásoktól haladnak majd a költségesebb, de nagyobb pontosságú megoldások felé. Ráadásul arra is van esély, hogy a ma még egymás mellett élő technológiák versenyéből a „nevető ötödik” kerül ki győztesen: a molecular imagingnek nevezett, molekuláris szintű képalkotó módszer lényegesen pontosabb az eddigieknél, és a mostani diagnosztikai eljárások jelentős részét 5–15 éven belül leválthatja.