Svéd Tamás: Egyszerűen nem jön ki a matek
Megtanultuk, hogy a megfelelő háttérinformációk nélkül bedobált adatokkal sok minden és azok ellenkezője is alátámasztható.
Svéd Tamás, a Magyar Orvosi Kamara főtitkárának elemző írását közli portálján a köztestület.
GDP arányos eü. ráfordítás: Magyarország 7,5% - EU átlag 11%
Ebből állami/közpénz: Magyarország 4,4% - EU átlag 7,7% (Eurostat, 2024)
A különbség ez egyszer magyar forintban is kifejezve nagyjából 2500 milliárd.
Az egy főre jutó állami egészségügyi ráfordítás egy magyar emberre az EU átlag fele.
Így a kórházi adósságok évente újratermelődnek, korábban 60 milliárd, jelenleg jóval több, mint 100 milliárd forinttal évente (10-12 milliárddal havonta).
Összességében egyértelműen kimondható, hogy a magyar egészségügy nagyon alulfinanszírozott - sokkal többet kellene az összeadott, közös pénzből erre fordítanunk.
Ehhez képest mi hangzik el?
Ma az állami és magán-hozzájárulások 7-7,5 százalék körül alakulnak, tehát kicsit még javítani kell. Amíg viszont a forrásallokációt, illetve a feladathoz mért újraosztást nem csináljuk meg, addig nagyon sok pénzt a rendszerbe tenni nem érdemes,mondja Takács Péter egészségügyi államtitkár.
- Egy, az EU átlagnak megfelelő, vagy afölötti egészségügyi ráfordítással rendelkező országban, egy gazdaságilag nehéz helyzetben lehet türelmet kérni. Lehet azt mondani, kedves polgárok, nem most van itt az ideje az egészségügy költséges és bonyolult átalakításának, most nem tudunk az eddig 11-12%-os GDP arányos költés mellé további 3-5%-ot átmenetileg sem beletenni, hogy modernebb épületeket és műszereket építsünk-vásároljunk, hiába lenne ez időszerű. Kérjük még pár évig érjék be az eddigi, kielégítően működő egészségügy szolgáltatásaival - most a pénz másra kell. Ugyanezt egy olyan országban kijelenteni, ahol a ráfordítást fentebb láttuk, s ennek eredményei, a folyamatosan újratermelődő kórházi adósságok, sok helyen elavuló, lerongyolódó infrastruktúra, hiányzó, elöregedő egészségügyi dolgozók - de legfőképpen a szomorú statisztikák a megelőzhető és elkerülhető halálokról, a rákos halálozásról, a várható élettartamról és egészségben töltött évekről, melyek mindegyikében hazánk a legrosszabb helyezések egyikének birtokosa az EU-ban - nos, szerintem itt nem lehet! Nem lehet azt mondani, hogy az eddig is elégtelen finanszírozással érjük még be évekig - a leendő békeidőkig!
- Az eddigi alacsony ráfordítással az az egyik legnagyobb baj, hogy nem tette lehetővé az időben elvégzett fejlesztéseket, adaptív változtatásokat sem. A - bármilyen - átalakítások ugyanis pénzbe kerülnek. Ahhoz, hogy a valóban túlzó mennyiségű kórházakból a feleslegeseket bezárhassák vagy más funkcióra használhassák, előbb az érintett területen az alapellátást, szakrendelést, egynapos ellátásokat nyújtó intézeteket fejleszteni kell. Ez infrastrukturális fejlesztést, átépítést is jelent - a jelenlegi, egy rendelős-egy várós vidéki háziorvosi rendelők például nem alkalmasak praxisközösségek működtetésére. Mint az előző Realitás-cikkből (https://mok.hu/realitas/cikk/az-urologiai-fekvobeteg-ellatas-helyzete-2024-ben;-korrajz) láthattuk, ha egy kórház, osztály egy megszűnő másik helyett többletfeladatot kap, ahhoz több orvos, ápoló, több műszer, eszköz szükséges - és nem, nem elegendő ennek előteremtéséhez a többletteljesítményért kapott (évek óta elégtelen) többletfinanszírozás. Normális esetben - ha ezt nem a kirendelési szabályok gumiszerű nyújtásával, az egy megye egy munkahely elvvel oldanák meg - pénzbe kerülne a megszűnő munkahelyeken dolgozók végkielégítése avagy költözésük támogatása is.
Mindezek nélkül nagyjából úgy járunk el, mintha egy rosszul szigetelt, huzatos, emellett öreg és gazdaságtalanul működő fűtésrendszerű ház esetén mondanánk azt, addig nem érdemes a fűtésre többet költeni, amíg a szigetelés, cső- és kazáncsere meg nem történik - viszont ezekre sem szánunk semmit, ehelyett megpróbálunk valamit házilag, minimál költségvetésből barkácsolni. Valóban, egy felújítás és modern fűtőrendszer beépítése jelentős összeg, mely csak hosszú évek alatt térülne meg. Ugyanilyen egy következetes egészségügyi reform - de amíg a politika négy, vagy legújabban kétéves ciklusokban gondolkodik, nem fogunk tudni előbbre jutni. Addig a fenti házban sokan megfagynak - az országban pedig sokan méltatlanul és feleslegesen halnak meg.
(...)
Moldova György méltán híres, egészségügyről szóló könyve viselte a “Tékozló koldus” címet. Máig igaz, az egészségügyi rendszer számos ponton pazarlóan, redundánsan működik, lenne helye a rendcsinálásnak, racionalizálásnak - ezt senki sem vitatja. A magyar egészségügyi rendszer jelen formájában finanszírozhatatlan, szükségszerű egy jelentős reform. A mai struktúra, működés jóval több pénzből sem tartható fenn - másrészről nagy hiba is lenne! Muszáj a szerkezetet hozzáigazítani a megváltozott technológiai és társadalmi környezethez, ezen belül meg kell találni a rendszerben a kalapba vissza már nem gyömöszölhető, drasztikusan növekvő magánszektor helyét is, a közellátással nem konkuráló, hanem azt kiegészítő, azzal szinergista viszonyt kiépítve. Ehhez biztosan kell politikai bátorság, szemléletváltás, az egészségügyben dolgozók együttműködésének megnyerése, idő - és nagyon nem utolsósorban sok pénz!
