Sürgősségi kardiológia Prágából
2006. december 01. 00:00
A Európai Kardiológus Társaság „Acute Cardiac Care” munkacsoportjának októberi, prágai konferenciáján az akut szívbetegségek perioperatív intenzív ellátásának lehetőségeit foglalták össze.
Közel negyven éve, a folyamatos EKG-monitorozással indult el az a folyamat, amelynek során a koszorúér- betegség egyre tökéletesebb terápiás lehetőségeire alapozva eljutottunk a szív komplex, nem invazív és invazív kezeléséig – hangsúlyozta nyitó előadásában Maarten Simoons professzor, a Rotterdami Thorax Centrum vezetője. Ennek eredménye, hogy ma már a sztentbeültetésen túl a kardiogén sokkos betegek gépi keringéstámogatásban részesülhetnek, sőt akár extrakorporális oxigenizációjuk is szóba jöhet az intenzív osztályon.
Kardiogén sokk
A konferencia egyik fókuszpontja a kardiogén sokk gyógyszeres és nem gyógyszeres kezelési stratégiája volt. Egy amerikai tanulmány alapján megtudhattuk, hogy a betegek 75 százalékát nem sokkos állapotban veszik fel kórházba, az állapot a kórházi kezelést követően alakul ki. Konzekvenciájuk alapján tehát a sokkok nagy része „iatrogén” eredetű...
Kardiogén sokkban a jól bevált katecholamin-terápia kiegészítésére adott PDE-gátlók mellett egyre fontosabb szerep jut a kalciumérzékenyítő levosimendan alkalmazásának, illetve a különböző mechanikus keringéstámogató eszközöknek. Utóbbiak napjainkban már annyira fejlettek, hogy átmeneti alkalmazásra perkután implantálható formában is rendelkezésre állnak az intenzív osztályon. Az ilyen készülékek akár 4 l/perces perctérfogat előállítására is képesek, és elsősorban néhány napos, áthidaló megoldásként használhatók, amíg a szívfunkció nem javul vagy más effektív terápiás megoldást alkalmaznak.
A szívelégtelenség kezelése
Az Európai Kardiológus Társaság tavaly adta ki útmutatóját az akut szívelégtelenség diagnosztikájáról és kezeléséről. Ebben már – ha érintőlegesen is – szerepelnek olyan új típusú és reményteljes gyógyszerek, amelyek alkalmazási lehetőségeit az útmutatót név szerint is jegyző professzorok – M. Nieminnen, A. Mebazaa, G. Filippatos. M. Gheorghiade – mutatták be. Egy rekombináns humán agyi natriuretikus peptid (brain natriuretic peptide, BNP), a nesiritid artériás és vénás dilatációt okoz, hatására csökken az elő- és utóterhelés, direkt inotrop hatás nélkül növekszik a perctérfogat. Bár Magyarországon még nincs forgalomban, Európa több országában már alkalmazzák. Mivel a szívelégtelenség kezelésének alapterápiája a diuretikus kezelés, számos új vízhajtó kifejlesztése van folyamatban. Ilyen a vazopreszszin- antagonista tolvaptan és conivaptan, amelyek a V2-receptorokon hatva csökkentik a vízretenciót, súlyvesztést és ödémacsökkenést eredményeznek, illetve segítenek normalizálni a hiponatrémiát. Ugyancsak ilyenek az adenozin A1-receptor-antagonisták, amelyek fokozzák a diurézist a tubulusok proximális szakaszán a Na+ és víz reabszorpciójának csökkentésével, anélkül, hogy kalciurézist okoznának.
A konferencia számos előadásának központi témája volt a levosimendan, ami pozitív inotrop hatása mellett vazodilatációt is létrehoz. Európában és Magyarországon is egyre elterjedtebb, elsősorban a súlyos szívelégtelenség, illetve a kardiogén sokk kezelésében. Hatására nő a perctérfogat, az ejekciós frakció és a pulzustérfogat, ugyanakkor csökkenti a perifériás és pulmonális érellenállást és az artériás középnyomást. További előnye, hogy aktív metabolitja miatt tartós hatású, alkalmazásával nem változik a szívizom oxigénigénye és nincs számottevő aritmogén hatása. Pozitív hemodinamikai, illetve mortalitáscsökkentő hatását írták le kardiogén sokkos betegeknél, akut koronáriaszindróma szövődményeként kialakult balszívfél- elégtelenségben és krónikus szívelégtelenség akut dekompenzációja során. Nem elhanyagolható azonban a hipotenzív hatása, ezért a terápiában betöltött pontos helye még folyamatosan változik.
Diagnosztika a betegágynál
A napjainkban dinamikusan fejlődő „ágy melletti” diagnosztikus lehetőségek buktatóinak elemzésére külön szekciót szántak. Itt elhangzott, hogy a tesztek eredményeinek helyes értelmezéséhez a nagy betegszámú vizsgálatok lehetnek az irányadók; példaként említve a szívinfarktust követő, kis mértékű tartós CRP-emelkedést, ami a vizsgálatok alapján nem megfelelő prediktora a 30 napon belüli reinfarktusnak, ugyanakkor jól utal az egyéves mortalitásra (ennek patofiziológiai háttere valószínűleg egy kis mértékű krónikus gyulladás, így a tartósan emelkedett CRP a szervezet folyamatos veszélyeztetettségi állapotát mutatja).
Az elhangzott előadások alapján egyre nyilvánvalóbb, hogy szükség van olyan, az intenzív terápiát megfelelő szinten ismerő kardiológusokra, akik a szívbetegségek akut állapotaiban is megfelelő szintű ellátást tudnak biztosítani.
Közel negyven éve, a folyamatos EKG-monitorozással indult el az a folyamat, amelynek során a koszorúér- betegség egyre tökéletesebb terápiás lehetőségeire alapozva eljutottunk a szív komplex, nem invazív és invazív kezeléséig – hangsúlyozta nyitó előadásában Maarten Simoons professzor, a Rotterdami Thorax Centrum vezetője. Ennek eredménye, hogy ma már a sztentbeültetésen túl a kardiogén sokkos betegek gépi keringéstámogatásban részesülhetnek, sőt akár extrakorporális oxigenizációjuk is szóba jöhet az intenzív osztályon.
Kardiogén sokk
A konferencia egyik fókuszpontja a kardiogén sokk gyógyszeres és nem gyógyszeres kezelési stratégiája volt. Egy amerikai tanulmány alapján megtudhattuk, hogy a betegek 75 százalékát nem sokkos állapotban veszik fel kórházba, az állapot a kórházi kezelést követően alakul ki. Konzekvenciájuk alapján tehát a sokkok nagy része „iatrogén” eredetű...
Kardiogén sokkban a jól bevált katecholamin-terápia kiegészítésére adott PDE-gátlók mellett egyre fontosabb szerep jut a kalciumérzékenyítő levosimendan alkalmazásának, illetve a különböző mechanikus keringéstámogató eszközöknek. Utóbbiak napjainkban már annyira fejlettek, hogy átmeneti alkalmazásra perkután implantálható formában is rendelkezésre állnak az intenzív osztályon. Az ilyen készülékek akár 4 l/perces perctérfogat előállítására is képesek, és elsősorban néhány napos, áthidaló megoldásként használhatók, amíg a szívfunkció nem javul vagy más effektív terápiás megoldást alkalmaznak.
A szívelégtelenség kezelése
Az Európai Kardiológus Társaság tavaly adta ki útmutatóját az akut szívelégtelenség diagnosztikájáról és kezeléséről. Ebben már – ha érintőlegesen is – szerepelnek olyan új típusú és reményteljes gyógyszerek, amelyek alkalmazási lehetőségeit az útmutatót név szerint is jegyző professzorok – M. Nieminnen, A. Mebazaa, G. Filippatos. M. Gheorghiade – mutatták be. Egy rekombináns humán agyi natriuretikus peptid (brain natriuretic peptide, BNP), a nesiritid artériás és vénás dilatációt okoz, hatására csökken az elő- és utóterhelés, direkt inotrop hatás nélkül növekszik a perctérfogat. Bár Magyarországon még nincs forgalomban, Európa több országában már alkalmazzák. Mivel a szívelégtelenség kezelésének alapterápiája a diuretikus kezelés, számos új vízhajtó kifejlesztése van folyamatban. Ilyen a vazopreszszin- antagonista tolvaptan és conivaptan, amelyek a V2-receptorokon hatva csökkentik a vízretenciót, súlyvesztést és ödémacsökkenést eredményeznek, illetve segítenek normalizálni a hiponatrémiát. Ugyancsak ilyenek az adenozin A1-receptor-antagonisták, amelyek fokozzák a diurézist a tubulusok proximális szakaszán a Na+ és víz reabszorpciójának csökkentésével, anélkül, hogy kalciurézist okoznának.
A konferencia számos előadásának központi témája volt a levosimendan, ami pozitív inotrop hatása mellett vazodilatációt is létrehoz. Európában és Magyarországon is egyre elterjedtebb, elsősorban a súlyos szívelégtelenség, illetve a kardiogén sokk kezelésében. Hatására nő a perctérfogat, az ejekciós frakció és a pulzustérfogat, ugyanakkor csökkenti a perifériás és pulmonális érellenállást és az artériás középnyomást. További előnye, hogy aktív metabolitja miatt tartós hatású, alkalmazásával nem változik a szívizom oxigénigénye és nincs számottevő aritmogén hatása. Pozitív hemodinamikai, illetve mortalitáscsökkentő hatását írták le kardiogén sokkos betegeknél, akut koronáriaszindróma szövődményeként kialakult balszívfél- elégtelenségben és krónikus szívelégtelenség akut dekompenzációja során. Nem elhanyagolható azonban a hipotenzív hatása, ezért a terápiában betöltött pontos helye még folyamatosan változik.
Diagnosztika a betegágynál
A napjainkban dinamikusan fejlődő „ágy melletti” diagnosztikus lehetőségek buktatóinak elemzésére külön szekciót szántak. Itt elhangzott, hogy a tesztek eredményeinek helyes értelmezéséhez a nagy betegszámú vizsgálatok lehetnek az irányadók; példaként említve a szívinfarktust követő, kis mértékű tartós CRP-emelkedést, ami a vizsgálatok alapján nem megfelelő prediktora a 30 napon belüli reinfarktusnak, ugyanakkor jól utal az egyéves mortalitásra (ennek patofiziológiai háttere valószínűleg egy kis mértékű krónikus gyulladás, így a tartósan emelkedett CRP a szervezet folyamatos veszélyeztetettségi állapotát mutatja).
Az elhangzott előadások alapján egyre nyilvánvalóbb, hogy szükség van olyan, az intenzív terápiát megfelelő szinten ismerő kardiológusokra, akik a szívbetegségek akut állapotaiban is megfelelő szintű ellátást tudnak biztosítani.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
