Sorsfordulók, eozinban

150 éve Zsolnay – kiállítás az Iparművészeti Múzeumban

A szép tárgyak szerelmeseinek nyilván hírül adni sem kell: a Zsolnay-gyár alapításának 150. évfordulóját és egyben a „legnagyobb magyar fazekas”, a pécsi üzemet annak idején a monarchia egyik legjelentősebb finomkerámia-komplexumává felfuttató Zsolnay Vilmos 175. születésnapját megünneplendő először látható a gyár minden korszakát bemutató, nagy ívű kiállítás. A helyszín pedig – mi lenne más – a színes Zsolnay-kerámiadíszében ma is büszkén pompázó Iparművészeti Múzeum. A kezdeti kőedény-manufaktúra szerény termékeitől a világhíres szecessziós díszkerámiákon át a szocialista egyenbögrékig pontosan nyomon követhetők a másfél évszázad egymást váltó periódusai. Híven tudósítanak a pécsi kerámiaműhely fejlődéséről, valamint a magyar történelem fordulópontjairól, az általános élet- és kultúrnívó változásairól.

A Zsolnay név sokak számára az eozin fantázianéven ismert fém-lüszter bevonatú díszkerámiát jelenti. Bár az üzem gyártott sok mindent – díszítőburkolatot, porcelánszigetelőket, csempét, szaniter termékeket –, a tárlókban persze ezúttal is a díszkerámiák sorakoznak, a jórészt a család generációi által megálmodott alkotások. Kezdetben, ujjgyakorlatként, majd’ minden ismert európai és keleti kerámia- és porcelánstílusban terveztek kollekciókat: ezúttal láthatók is a csigabigás-gyíkocskás „16. századi francia” kerámiák, a vadkanos „angol” darabok, a régészeti emlékeket új életre keltő görög-etruszk szett – sikerült és kevésbé sikerült művek. Zsolnay Júlia 1880-as években készített masszív, vaskos távol-keleti vázái, nehézkes cirádákkal még nyilvánvalóan a zsengék közé tartoznak. A tárlókban mellettük állnak a rutén sorozat madárkás, rózsaszín példányai vagy a reneszánsz pécsi újjászületése hadvezérek, tengeri csaták, puttók, sőt, VIII. Henrik képében, azsúros szegélyű, kicsipkézett tányérokon – bizarr, de érdekes. A közel-keleti szett gyönyörű türkizkékje, zöldje, matt vöröse, stilizált könnyed díszítése, leheletfinom aranyozása azonban már előrevetíti a nagy korszak eltéveszthetetlen Zsolnay-színeit. Ahogy közeledünk a századfordulóhoz, finomodnak a formák, tovább nemesednek az aranyos fényű nemes mázak – megjelenik a híres Zsolnay-eozin. Például – általam sosem látott – ősmagyar motívumok ihlette, mély tüzű, vörös-zöld millenniumi vázákon, tálakon.