Somody Imre "beleragadt" ebbe az országba
A pezsgőtablettával, a Pharmavittal robbant be a köztudatba. Épített lakótelepet, gyárakat. Tőzsdézett, amikor még kevesen. Eladott és visszavásárolt. Volt sikeres üzletember és sokat támadott szereplője a köz- és politikai életnek. Sok mindent nyert és veszített. A hvg.hu interjúja Somody Imrével.
– Számos vállalkozás, újítás, ötlet kötődik a nevéhez a pezsgőtablettától a sajtgyáron át a Misszióig. Mi a közös szál ezekben az ügyekben. Mi motiválta, motorizálta?
– Az új megteremtése volt mindig a vezérmotívumom. Láttam sok gondot és nehézséget. Mindig az hajtott, hogy segítsek, tegyek valamit, példát mutassak. Ezért vágtam bele a gyógyszeripar területén a pezsgőtabletta gyártásába, ehhez kötődött az egészségesebb életmódot segítő terveim megvalósítása. Ma már belátom, tévedtem, amikor azt hittem: a szakma vagy a közösség jól fogadja ezeket a gesztusokat, a segítséget. Rá kellett jönnöm, hogy Magyarországon az üzleti élet, a társadalom, a politika nem így működik. Naiv voltam, amikor ezzel a hittel vágtam bele a Pharmavitba, a Misszió működtetésébe.
Ezek a korábban elindított nagy programok a politika mentén kudarcba fulladtak. A kudarcok ugyanakkor nagyon tanulságosak voltak. Mára a kisebb, zárt közösségek lettek fontosak: a család, a vácegresi testület. Ilyen a Centrál is, amelyet 125 évvel ezelőtt nyitottak meg. Ez azért fontos, mert az évforduló mentén gondoltuk végig újra, mit jelenthet és milyen lehet egy budapesti kávéház.
– A vállalkozásai a politika mentén fulladtak kudarcba, miközben a Pharmavit időszakában arról beszélt, nem szabad az üzletet belekeverni a politikába. Maga kereste a politikával a kapcsolatot, vagy a politikusok keresték meg a sikeres üzletembert? Ekkora vagyonnal meg lehet úszni a politikát?
– Abban az időben egyre többen kerestek meg, ezek közül jó néhányan politikai érdekből.
– A pénzt vagy az embert találták meg magában?
– A pénz mögött a befolyásos embert látták, a többség úgy gondolta, akinek annyi pénze van, az befolyásos ember. A Pharmavit osztrák tulajdonosai valójában megtiltották, hogy politikai kapcsolataim legyenek. A 1998-as választások előtt, bár megkerestek, nem fogadtam sem a Fidesz, sem pedig az MSZP területi képviselőit, akik ezt rossz néven vették. Nem szerettem volna, hogy a politika ott legyen a vállalat falain belül.
– Nem volt ez naiv elképzelés?
– Abban az időben szerveződött újjá a vállalatban a szakszervezeti mozgalom. Úgy gondoltam, a dolgozók érdekeit állandóan szem előtt tartva működtünk, jó párbeszéd alakult ki a dolgozók és a vezetés között. Fölöslegesnek tartottam a politika jelenlétét, ráadásul a szakszervezetek már akkor is erősen átpolitizált szervezetek voltak. A vezetésen belül is voltak kemény politikai csatározások, de ezt akkor még egy sör mellett meg lehetett beszélni. Az azonban már akkor látszott, hogy a politika erősen meg tudja osztani az embereket még szakmán belül is. Mi akkor ott ezt megúsztuk.
Számos újító elképzelésen dolgoztam, mint például az egészségügyben a járóbeteg-ellátás racionalizálása. Normális helyzetben ez kormányzati kérdés, a mindenkori kormánnyal kellett volna kapcsolatban lennem. Rá kellett jönnöm, nem lehet úgy kapcsolatot tartani a kormánnyal, hogy ne kerüljek bele a pártpolitikába, hisz velük kellett tárgyalnom, egyeztetnem azokban az ügyekben, amiket fontosnak tartottam.
A veresegyházi Misszió Egészségügyi Központ létrehozása, a Veresi Életmód Program az Orbán-kormány idején, annak támogatásával jött létre. A helyi pártpolitika és a kormány csatározása sokszor akadályozta, a VÉP esetében ellehetetlenítette a programot. Végül a Medgyessy-kormány idején a megyei MSZP-s pártpolitikusok fúrták meg. Bíztam abban, hogy az irányított betegellátás, amit akkor egy kistérségre dolgoztam ki, a későbbiekben példaértékű, országosan terjeszthető modell lesz. Nevemet, arcomat, pénzemet adtam ezekhez az ügyekhez. Feladtam a munkahelyemet, a Pharmavitet és csak ezzel foglalkoztam évekig. Túl korán akartam a reformot, az akkori környezet felkészületlen volt rá.
– Hol van az a határ, amikor feladja, mert veszteséges és értelmetlen tovább küzdeni?
– 1996-ban adtuk el a Pharmavitet, de még évekig vezettem tovább a céget. Akkor jobban izgatott sok más dolog, mint például a Bolyai-díj megalapítása, a Misszió létrehozása. Olyan gazdasági tapasztalatokkal rendelkeztem, amivel akkor nagyon kevesen. (...)
– Itthon annyi kudarc érte. Nem gondolt arra, hogy ezzel a tapasztalattal külföldön dolgozzon és éljen?
– Annyira beleragadtam ebbe az országba, hogy soha nem merült fel az elmenés gondolata. A kudarcaim abból is fakadtak, hogy a magam sikereiből kiindulva túl nagy volt másokkal a bizalmam. (...)
