Mit tehet a beteg, ha nem látják el időben az állami egészségügyben?
A Népszava Weidinger Kinga egészségügyi szakjogásszal és Weltner János sebész főorvossal beszélgetett a Szike podcast legújabb epizódjában.
Az Integrált Betegjogi Szolgálat adatai szerint az elmúlt 12 év alatt a két és félszeresére nőtt a munkatársaikhoz panasszal fordulók száma. Csaknem kétharmaduk (63 százalékuk) az egészségügyi ellátáshoz való jog miatt fordult a betegjogi képviselőkhöz.
A sérelmek közé nemcsak különböző vizsgálatokra, vagy kezelésekre való várakozás hossza tartozik.
– Az egészségügyi törvény az emberi méltósághoz való jognál említi azt, hogy egy beteget csak a legszükségesebb ideig lehet várakoztatni – idézte fel a Népszava podcastjéban a jogi helyzetet Weidinger Kinga egészségügyi szakjogász a Szike adásában. Ugyanakkor azt is hozzátette: nincsen egzaktan meghatározott időtartam arra, hogy mennyi ideig lehet várakoztatni egy beteget arra, hogy ellátáshoz jusson. Az egészségügyi törvény betegjogokkal foglalkozó része rögzíti azt, hogy a beteget tájékoztatni kell a várólistára helyezés okáról, a késedelem várható időtartamáról, illetve annak az esetleges következményeiről. Hogy ez mindig megtörténik-e a gyakorlatban – az a jogász tapasztalata szerint – intézményenként változik.
Weltner János ehhez hozzátette, hogy ismeretei szerint nincs olyan betegség, amelynek jót tenne a várakozás. Alapvetően minden betegség a leghatásosabban a lehető legkorábbi stádiumában operálható vagy kezelhető gyógyszeresen. Ez nem csak az daganatos betegségekre igaz, hanem minden egyébre, köztük az ízületi problémákra és az azokkal gyakran összefüggésben lévő a protézis-műtétekre is. Ha egy ízület állapota évekkel ezelőtt elkezdett romlani, az nem áll meg a várakozási idő alatt sem. A fájdalom, a munkaképtelenség sem szűnik meg. Még társadalom számára is kimutatható veszteséget okoz, ha sokat kell várni. Weltner János szerint nem az intézmények tehetnek várólisták túlzott hosszáról, hanem a költségvetési források és a kapacitások hiánya. Mint mondta: szükség lenne egy társadalmi megegyezésre „ha úgy tetszik egy szép nagy nemzeti kerekasztalra, ami meghatározza azt, hogy mi az állam kötelezettsége az egészségügyi ellátás során.”
Egyébként a podcastban arról is szó esett, hogy a páciensek miért érzik gyakran úgy, elmaradt a kellő tájékoztatás a kezelésbe való beleegyező nyilatkozat aláírása előtt. Miért csak illúzió a szabad orvosválasztás lehetősége? Fordul-e ügyvédhez a páciens csak azért, mert durván beszéltek vele?
