"Sokat látott tudósként is tudott örülni egy-egy apró felfedezésünknek"
Csak az lesz igazán jó kutató, és fedezhet fel teljesen eredeti dolgokat, akiben van valami plusz, amit akár jó orrnak is nevezhetnénk – mondja az mta.hu-n a magát Szentágothai-unokának nevező Freund Tamás.
"Szentágothai János példája meghatározó volt számomra abban, miként kell egy-egy problémát kutatóként megközelíteni, mi teszi a tudományos témákkal foglalkozó embert valódi kutatóvá" – mondja Várkonyi Benedeknek a Magyar Tudomány számára készített interjújában a magyar idegtudomány halhatatlan alakjára emlékezve Freund Tamás, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet igazgatója.
A beszélgetést idéző mta.hu-n kifejtette: Szentágothai János anatómusként a halott struktúrákat vizsgálta. E szerkezetek leírása ugyan fontos, de működésük ezáltal még nem válik érthetővé. Ehhez lényeglátásra, gazdag fantáziára és logikus gondolkodásra van szükség. Olyan látásmódra, amellyel az ember szisztematikusan keresi a szerkezet mögött az élő szöveti funkciót, a kettő szoros összefüggését.
"Szentágothai János meglátta ezekben a hihetetlen kusza hálózatokban, a végtelenségig bonyolult, de gyönyörű rendszerekben, hogy mi fontos a működés szempontjából, és mi az, ami elhanyagolható" – fogalmazott az akadémikus.
"Meggyőződésem, hogy csak az lesz igazán jó kutató, és fog teljesen eredeti dolgokat fölfedezni, akiben van valami plusz, amit akár jó orrnak is nevezhetnénk. Nem elegendő a széles körű és korszerű ismeretanyag, a tudományos cikkek olvasása. Ha nincs meg az illetőben az az istenadta tehetség, hogy képes legyen meglátni valamiben a működés szempontjából relevánsat, akkor hiába gyűjtögeti az információt. Szentágothai Jánosnak megadatott ez a képesség, vélekedett Freund Tamás.
A mesterének az egykori Szentágothai-tanítvány Somogyi Pétert tartó, magát ezért inkább "Szentágothai-unokának" nevező Freund Tamás számára nemcsak szakmai szempontból, hanem emberileg is meghatározó volt az MTA egykori elnökével való ismeretsége.
"Amikor az intézetébe kerültem, az akadémiai kutatócsoportba, akkor ő már rendkívül elfoglalt tudós és közéleti személyiség volt. Mégis, ha Somogyi Péter vagy én fölszóltunk a titkárnőjének, hogy »Professzor úr, van egy új, izgalmas felfedezésem!«, akkor az összes egyéb tanszéki, politikai vagy akadémiai üggyel szemben mindig bennünket részesített előnyben. Az idegtudomány iránti elkötelezettségemet pedig csak megerősítette rendkívül lelkes hozzáállása, az, hogy még így, tapasztalt, sokat látott tudósként is tudott örülni egy-egy apró felfedezésünknek" – mondta Freund Tamás.
