Sok úton nem jutunk messzire
Daniel J. Levitin amerikai idegorvos-pszichológust idézve ír arról a Népszava, hogy a technológia-függőség miként rontja hatékonyságunkat.
Levitin doktor szerint agyunk soha nem látott terhelésnek van kitéve, mert „megrohannak bennünket a tények, az áltények, pletykák, üres fecsegések, és mindegyik információnak mutatkozik”.
Ennek a túlterheltségnek megvannak a maga biokémiai következményei is: fokozódik a „stressz-hormon”, valamint az adrenalin termelése, amely túlstimulálja az agyat, és „mentális ködöt”, memóriazavart, vagy pedig egyszerűen gondolkodási nehézségeket okoz. A multitasking ezen kívül dopamin-függőséget (,,boldogság-hormon) okoz, mert „jutalmazni” kell az agyat az állandó külső stimuláció keresése miatt.
Ráadásul az agy hajlamos az újdonság-keresésre, vagyis a figyelem könnyedén ráirányul valami új élményre, így valójában semmire sem tudunk tartósan koncentrálni. Közben a sokfelé kapkodás miatt az agy gyorsan elégeti „üzemanyagát”, és ezáltal rövid időn belül kimerültek és szétszórtak leszünk.
Glenn Wilson, a londoni Gresham College pszichológia-professzora egy kísérlettel kimutatta, hogy ha valaki egy feladatra próbál összpontosítani, miközben tudja, hogy van egy olvasatlan e-mailje, ez az állapot akár 10 ponttal is csökkentheti a tényleges IQ-ját.
Ez a spirál odavezethet, hogy elfecséreljük az erőnket számtalan lényegtelen döntésre és a fontosakra nem marad energiánk – állítja fel a riasztó diagnózist Levitin doktor. „Valahányszor elküldünk egy e-mailt, úgy érezzük, csináltunk valamit. Valahányszor tudomást veszünk egy Facebook-frissítésről, úgy érezzük, hogy valami újról értesültünk és ezáltal szocializáltabbak lettünk. Csakhogy ez csupán az érzelmeinket irányító rendszernek ad örömet, nem pedig az agykéreg tervező, magasabb rendű gondolkodást irányító központjának” – vonja le a végkövetkeztetést Daniel J. Levitin a nepszava.hu-n.
