Sofia Coppola: Elveszett jelentés

Furcsa pár a felkelő nap bárjában

Sofia Coppola kis költségvetésű sikerfilmje tökéletlen körülmények között játszódó, mégis tökéletes szerelmes történet, egyike azon ritka eseteknek, amikor kép, tempó, cselekmény és játék összhangban vannak, ráadásul az érzelem mellett az értelemre is hatnak.

„Eljött az ideje, hogy átvedd a családi ügyek irányítását” – fordult lányához Francis Ford Coppola, a Keresztapa-trilógia rendezője, Új-Hollywood egyik megalapítója az idei Oscar-díj-átadáson, röviddel azelőtt, hogy a 32 éves Sofia Elveszett jelentés című, második nagyjátékfilmjével elnyerte a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó szobrocskát. A tengeren innen és túl napjaink egyik legígéretesebb író-rendező tehetségének tartott Coppola-lány körülbelül annyira hű a családi hagyományokhoz, mint Michael Corleone apja örökségéhez: az elődöktől eltérő vérmérséklettel dolgozik ugyan, de a végeredményt illetően nem ismer megalkuvást – hibátlan tempójú, tisztességes alkotást tesz le az asztalra.

Első munkájához, az 1999-es Öngyilkos szüzekhez (The Virgin Suicides) hasonlóan a rendezőnő ismét egy tragikusan vidám és megrázó, csakhogy ezúttal személyesebb történetet filmesített meg. Képzeljük el a huszonéves Sofiát, amint Spike Jonze film- és kliprendező férje (A John Malkovich-menet, Adaptáció; Beastie Boys: Sabotage) oldalán néhány napot Tokióban tölt, de majd’ meghal az unalomtól, mert Spike éjjel-nappal helyi rockbandákkal forgat. Ráadásul a házasságát sem élvezi, hiszen ura Britney-kompatibilis sztárocskákkal flörtöl.

Itt jön a képbe egy kiöregedő hollywoodi nagyágyú, aki potom kétmillió dollárért japán whiskey-reklámot forgat, unalmát, kiábrándultságát és középkori krízisét azonban még gumimimikájával sem képes leplezni. Az asszonyka és a sztár között a szálloda bárjában csendes barátság, halvány szerelem alakul ki, együtt róják Tokió neonfényes utcáit, játéktermeit és karaoke-bárjait, szökést tervezgetnek. Sofia ezt a történetet írta filmre finom humorral, kultúrák közötti poénkodással, sok-sok empátiával és még több öleléssel és suttogással.