Skandináv design az Iparművészeti Múzeumban

Szatyorlámpa, ostyaékszer

 Aki volt már az IKEA-ban, vett sajtszeletelőt, mécsestartót, széket vagy palacsintasütőt, pontosan tudja, mi a skandináv ipari formatervezési stílus lényege: egyszerű, áramvonalas formák, praktikum, funkcionalizmus. Természetes anyagok – sok fa, len, kő, üveg. A minden tárgyat belengő felszabadult, önfeledt játékosság. Az Iparművészeti Múzeumban most látható kiállításon kiderül, hogy a skandináv designt az ötvenes években vette szárnyra a világhír, s tette évtizedekre a modern életforma tömegek számára elérhető, elfogadott stílusává. Hogy aztán a 80-as, 90-es évek posztmodern fogantatású stílusfordulatát követően ma ismét föllendüljön népszerűsége.
 Jól felfedezhetők az ismerős, máig meghatározó stílusjegyek már a korai tárgyakon is. Az áramvonalas, szinte a lélegzetvételtől is ruganyosan moccanó félszáz éves fafotel (a lumbális gerincszakaszon jótékony támasztékkal) szép, eredeti és – innen látom – kényelmes. A csupafül, csupakar, mindenbe beleakaszkodó játékmajmocskák derűje – mint a gyermekrajzoké. A rücskös, praktikus finn vizespoharak láttán kiderül, hogy honosított másolatai ott feszítettek szocreál konyháinkban, akárcsak a lehető legegyszerűbb, csak formájuk kecsességével tüntető egyszerű – ezek szerint skandináv utánzat – kompótos tálkák.