Sinkó: Meggondolatlanul estek neki az ezer sebből vérző egészségügynek

A kormány megelőzte Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkárt, aki novemberben, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnökségi ülésén februárra ígérte az ágazati háttérintézmények működésének áttekintését. A kabinet több egészségügyi intézményt jogutód nélkül szüntetne meg, vagy feladatait más szervezetekhez delegálná júliustól, a bürokráciacsökkentés jegyében. Mindezt Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter jelentette be a legutóbbi Kormányinfón, s nem sokkal ezután megjelent az érintett hivatalok listája is. Az egészségügyi veszteséglistán – amely Sinkó Eszter szerint a minisztériumokban is megdöbbenést keltett – számos olyan szervezet szerepel, amelyeket legutóbb Zombor Gábor exállamtitkár szabott át, alig három évvel azt követően, hogy Szócska Miklós átrendezte ezek struktúráját. Igaz, 2011-ben az egészségpolitikának jó néhány bürokrácianövelő intézkedést az intézményrendszer államosítása miatt kellett végrehajtania, kormányzati nyomásra.

Biztosan korrigálni kell azt a javaslatot, mely szerint jogutód nélkül szűnik meg az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ (ENKK), amely tavaly márciusban az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (EEKH) és a GYEMSZI-ből kiszervezett Egészségügyi Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatóság integrációjával jött létre – vélekedik Sinkó Eszter. A központ a rezidensek munkáltatója, a szervezet köt szerződést a Markusovszky-ösztöndíjasokkal, és itt kezelik az orvosi és szakdolgozói nyilvántartásokat. Sinkó Eszter szerint nyilvánvaló, hogy az ENKK feladatait is át kell vennie a minisztériumnak jogutódként. Ugyanezt prognosztizálja az Országos Közegészségügyi Központ (OKK) esetében, amely tavaly három intézmény összevonásával alakult meg, ide tartoznak a környezet-és település-egészségügyi, a sugár-egészségügyi, valamint a kémiai biztonsági feladatok is, amelyeket most egy tollvonással szüntetne meg a kabinet, ha változatlan marad az átalakítási lista.

Nagy veszteség lenne az önállóság elvesztése

Többletfeladatokat kap, és így megerősödik az Országos Egészségbiztosítási Pénztár – hangsúlyozta éppen egy évvel ezelőtt Zombor Gábor. A kormány a tervek szerint most az Emberi Erőforrások Minisztériumát jelölné ki  az OEP jogutódjának, ami azt jelenti, hogy a pénztár háttérintézménnyé válna, vagy akár főosztályként működhetne a szervezeten belül. Mindez nagyon fájdalmas lenne a szakközgazdász szerint, még akkor is, ha az OEP az utóbbi időben nem feltétlenül látta el valamennyi, hozzá delegált funkcióját, így például a ellátás-szervezési feladatainak nem sikerült megfelelnie. Jól működött viszont a gyógyszerfronton, az ehhez kapcsolódó közbeszerzések lebonyolításában, és hozzálátott a betegregiszterek rendbetételéhez. A pénztár áll szerződésben a szolgáltatókkal, ennek alapján kérhető számon az ellátókon, hogy teljesítik-e azon feladataikat, amelyekre az állampolgárok jogosultságot szereztek a járulékfizetéssel. Ennek eliminálása komoly veszteség lenne Sinkó Eszter olvasatában.

Tavaly, négy évnyi GYEMSZI-felügyelet után önállóvá vált az Országos Gyógyszerészeti Intézet, amely a korábbi táplálkozástudományi intézetet is magába olvasztva Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézetként (OGYÉI) működik. A gyógyszerhatóság önállóságának elvétele az uniós direktíváknak is ellentmondhat, Sinkó Eszter szerint pedig azon állami hivatalok közé fog tartozni, amelynek megtartásáért sokan fognak ringbe szállni, ezért nem is csodálkozna, ha a kormány visszakozna ezen a területen.

Ahogy valamennyi háttérintézmény, úgy az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) esetében is a feladatok áttekintése után kell meghatározni, melyek azok a funkciók, amelyek indokolják az önállóság megtartását – folytatja Sinkó Eszter. Az intézmények működési engedélyét ugyan kiadhatják a területileg illetékes kormányhivatalok, ám saját maguk nem ellenőrizhetik azok teljesülését, hiszen ez nem vezetett sehova az állami tulajdonba vétel után az OTH-ban sem. Szerinte a szerepek újrarendezésével lehet ésszerűsíteni a feladatokat, így a minimumfeltételek szükséges megújítása után azok teljesülésének az ellenőrzését – az ehhez szükséges hatósági jogkör megadása mellett – áttelepíthetnék a 2012-ben felállított Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központhoz (OBDK). Ennek az intézménynek meg kell őriznie önállóságát, hiszen a betegek érdekeinek védelmét nem lehet a minisztériumon keresztül gyakorolni, a betegjogok csak akkor tudnak kiteljesedni, ha azokat egy független szervezet felügyeli – vélekedik az egészségpolitikai elemző.

Az OTH, mint középirányító szerv, tavaly tavasz óta – a korábbi nyolc helyett – négy országos háttérintézményért felel. A kormány tervei szerint feladatait júliustól a minisztérium venné át, bár az állami hivatal életében és működésében már az eddigi átszervezések is törést jelentettek.

Nincs egy éve, hogy módszertani és egészségfejlesztési szolgáltatási központként létrehozták a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézetet (NEFI), olyan kormányzati prioritást is élvező feladatok ellátására, mint az egészségtudatos magatartás népszerűsítése, vagy a prevenció. Az elvárt tevékenységek Sinkó Eszter szerint nem bírják el az államigazgatásban jellemző túlzott hierarchiát és bürokráciát, így ezeket a feladatokat nem lehet a minisztérium alá beszervezni, az intézetnek szintén önállónak kell maradnia.

Nem terveztek, csak bedobták

Az átszervezési listát a feladatok feltérképezése nélkül állították össze. Sinkó Eszter azt vélelmezi, nem történt háttérelemzés, és nem készült az intézményekről olyan funkcióleltár sem, amely megmutatná, van-e olyan redundancia, ami egy ilyen mértékű átalakítást indokol. Az elemző szerint biztosan vissza fognak vonni néhányat a tervezett átszervezésekből, hiszen ezzel a teljes irányítási rendszert lefejezik, ami nem hozhat sok hasznot, a remélt megtakarítás pedig nem ellensúlyozza majd a funkcióvesztést. Ha ilyen durván hozzányúlnak az amúgy is ezer sebből vérző egészségügy irányítási rendszeréhez, olyan diszfunkcionális elemek alakulhatnak ki, amelyek eredményeként naponta robbannak majd az aknák az egészségügyben. A kormány érdemi megfontolás nélkül állt neki a bürokráciacsökkentésnek, holott ennek – különösen egy ilyen érzékeny területen, mint az egészségügy – cizelláltan kellene történnie, az ágazat nem bír el egy ilyen mértékű kivéreztetést – hangsúlyozza a szakközgazdász.

Emlékeztetett arra is, öt évvel ezelőtt, az ellátórendszer államosításával éppen a jelenlegi kormány duzzasztotta fel az állami alkalmazottak létszámát az ágazatban, most pedig fűnyíróelvszerű intézkedéssel orvosolná az akkori döntés következményeit. A végiggondolatlan elképzelésen azonban úgy tűnik, még lehet változtatni. A következő két hétben a tárcák és az intézmények reagálhatnak a kabinet terveire, s remélhetőleg az egészségügy is részese lesz a finomításoknak.

Az állami alkalmazottak létszámának csökkentése a szakember szerint nem fogja elérni az egészségügyi ellátókat, hiszen az ott dolgozókat csak akkor lehetne elbocsátani, ha megszüntetnek kórházakat. Márpedig az intézménybezárást a kormány nem fogja felvállalni, hiszen jól látják, mi az, amire érzékenyen reagál a közvélemény. A bürokráciacsökkentéssel ki lehet vívni a választók szimpátiáját, akik nem látnak abba bele, milyen károkat okoz a meggondolatlan átszervezés a közigazgatásban.  Mindeközben hatalomközpontosítás történik, egy-egy szereplőnek annyi funkciót kellene ellátnia, amire képtelen. Jó példa erre az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Senki nem tudta

Lapunknak egyébként az állami hivatalokban dolgozók úgy nyilatkoztak, ők is csak a Lázár János szavaira hivatkozó újsághírekből értesültek az átalakítási szándékról. Többen úgy fogalmaztak, éppen nyugvópontra jutott a felbolydult rendszer a tavalyi reorganizáció után, most pedig ismét kezdődik a káosz. Ráadásul úgy vélik, az egészségügyi háttérintézményekből is több ezer embert bocsáthatnak el, így az átstrukturálási folyamat mellett az ebből adódó feszültségek is zavart okozhatnak a közigazgatásban. Egy másik forrásunk szerint az az intézmény „jöhet ki jól” az átszervezésből, amelynek vezetője vagy támogatói nagyobb politikai lobbierővel rendelkeznek.