Shakespeare a végvárban

Magyarországon nincs sok színházi fesztivál. Nemzetközi szinte alig. De vajon hányan tudják, hogy Gyulán nemzetközi Shakespeare-fesztivált rendeznek minden júliusban, az idén már negyedszer?

A Shakespeare-fesztiválok külön műfajt képeznek. Nagyon sok van belőlük világszerte, puszta fölsorolásuk túlcsordulna e cikk keretein. A legnevesebb és legkülönlegesebb társulatok, a leghagyományosabb és legszélsőségesebb feldolgozások találkoznak egymással, illetve a közönséggel, igazolva, hogy az avoni mester nem múzeumi klasszikus, hanem élő szerző.
  Először látogat Magyarországra az idén a londoni Globe Színház. Nemcsak a neve azonos a korabeli teátrummal, amelyben Shakespeare drámáit bemutatták és játszották, hanem pontosan ugyanolyan, mint az eredeti volt – annak rekonstruált mása. A nézőtér karéja, az előreugró színpadi dobogó, a földszint, a balkonimages/ Az épületet természetesen nem hozzák magukkal, de sajátos stílusukat igen. És a Rómeó és Júliát is „eredetiben”. Nem kell majd vitatkoznunk arról, hogy elég modern- e a fordítás. Akik tudnak angolul, eldönthetik, hogy ma is érthető nyelven írt-e a szerző vagy sem. (Egy kis segítség a döntéshez: az angolok a Shakespeare-drámákat sűrű lábjegyzettel tanítják az iskolában.)
  Nem biztos, hogy a Globe lesz a legnagyobb szenzáció. A leghíresebb előadás a fesztiválon egyértelműen a Macbeth, a litván Meno Fortas előadásában. Eimuntas Nekrosius a világ legnagyobb rendezőinek egyike, a nemzetközi fesztiválok állandó résztvevője és díjazottja. A Macbeth a harmadik része Shakespeare-trilógiájának; az első kettőt, a Hamletet és az Othellót tavalyelőtt és tavaly láthattuk Gyulán. Aki részese volt ezeknek a fantáziadús, költői, olykor balettszerű produkcióknak, amelyek azáltal hűek a szerző szelleméhez, hogy mai önmagunkra ismerünk bennük, életreszóló élményt kapott.
  Egy másik nemzetközi nagyság, a román Silviu Purcarete – pár éve a Katona József Színházban a kritikusdíjjal jutalmazott Troilus és Cressidát rendezte, kolozsvári Gianni Schicchijét az idei Tavaszi Fesztiválon láthattuk – most a craiovai Nemzeti Színházban bemutatott Szeget szeggelt hozza Gyulára. Purcarete is világszerte keresett név, a legelőkelőbb színházakban rendez, hatalmas gyárcsarnokba vitt Faustjának a csodájára járnak. A kolozsvári Állami Magyar Színházat, az ugyancsak nemzetközileg elismert Tompa Gábor együttesét a III. Richárd képviseli, ez új előadás, Gyulán lesz a bemutatója, és a nálunk is kedvelt Bogdán Zsolt játssza a címszerepet.
  Ízelítő a további külföldi kuriózumokból: egy japán nó színház a Téli regét, egy zágrábi táncegyüttes a Csajkovszkij-zenére írt Hamlet- balettet adja elő.
  Magyar Hamletek is lesznek. Az egyik a Krétakör Színház híres, háromszereplős előadása, amelyet díszlet és jelmez nélkül, a szerepeket váltogatva, a közönség szűk négyszöge közé zárva játszanak el a színészek. A másik a szabadkai Gyermekszínház báb-Hamlete gyerekeknek. A szabadkai felnőttek – a Népszínház Magyar Társulata – a Vízkeresztet mutatják be, Telihay Péter rendezésében.   Néhány produkciót, például Zsótér Sándor Lear királyát, vagy a düsseldorfi színház 1995-ös, többnyelvű Szentivánéji álomelőadását, amelyen magyar színészek is játszottak, filmen, illetve videón nézhetik meg a nézők. Ugyanabból az évjáratból való a III. Richárd angol–amerikai filmje, három évvel korábbi Verdi Othellója a londoni Covent Gardenből Solti György vezényletével, ha pedig még egy évtizedet visszahátrálunk képzeletben, találkozhatunk egy Tarr Béla-filmkülönlegességgel: a Macbethtel.
  És még mindig nincs vége. Lesz utcaszínház, lesz L’art pour l’art Társulat (vagy amit akartok), és naponta szolgálnak fel Shakespeare- menüt két étteremben, ahol nem „őt eszik” – hogy a Hamletet idézzük Arany János fordításában –, hanem korabeli receptek szerint főzött finomságokat.
  Akinek ennyi jó kevésimages/ De ezt már nem szerzőnk mondta, hanem egy másik híresség.
Shakespeare-fesztivál, Gyula, június 30.–július 12.