Sem a kormány, sem az ellenzék nem tud mit kezdeni vele
A Republikon Intézet idén kétszer utánajárt annak, hogy melyek a választópolgárok szerint a legégetőbb problémák. A Magyar Narancs cikke.
Mivel lényeges problémának tartják a választók az egészségügyet és a szociális biztonságot, joggal feltételezhető, hogy az ellenzéki pártoknak megérné ezen a téren kritizálniuk a kormányt. Maguk az ellenzéki politikusok és egyéb véleményformálók is hivatkoznak az adatokra, gyakran elhangzik különböző stúdiókban, hogy adott kormányzati intézkedés, pénzköltés helyett „rendbe kéne tenni az egészségügyet.” Látszólag teljes egyetértés van az ellenzék és az elégedetlen választók között abban, hogy mivel kellene foglalkozni. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű. Miközben a bevándorlást problémaként érzékelők többsége a kormányt támogatja, az egészségügyért aggódók nem köteleződnek el egyöntetűen az ellenzéki pártok mellett. Az ellenzéki pártok együttes támogatottsága ugyanis a Republikon Intézet legutóbbi kutatása szerint 27 százalékon áll, ami elmarad az egészségügyet gondban látók 43-45 százalékos arányától.
Mint a jelenlegi magyar politikában szinte minden területen, itt is jelentősége van az ellenzék fragmentáltságának. Nem csak a Jobbik és a liberális, baloldali ellenzék megosztottságáról van szó. Az utóbbin belül sincs olyan egység, ami segíthetné az egyirányú célzott üzenetek megfogalmazását. Hiányoznak továbbá az olyan egységes keretek is, amelyek fogódzót, útbaigazítást nyújthatnának a választóknak a komplex, bonyolult egészségügyi rendszert érintő szakpolitikai alternatívák értelmezésében. Így azonban az egészségügyet érintő kevés ellenzéki megszólalás is a szakértőség nehezen emészthető nyelvén szól.
Az egészségügy erősen hierarchikus, nagy különbségek vannak anyagi megbecsülés tekintetében az ápolók, orvosok és különösen a vezetők között. Sokan érdekeltek a jelenlegi rendszer fenntartásában, miközben társadalmi presztízsüknél fogva nehéz kívülről kritizálni az orvosokat. Kizárólag a választók (páciensek) érdekeit szem előtt tartó ellenzéki szakpolitika így komoly ellenállásba ütközhet az egészségügyben dolgozók részéről. A második Gyurcsány-kormány alatt éppen azért tudtak eredményesek lenni az egészségügyi tiltakozások, mert a strukturális reformok az orvosok, a vizitdíj a betegek érdekeit sértette, így egység jöhetett létre a felek között. Körvonalak, irányok nélkül az ismételgetéssel csak a tehetetlenség válik még szembetűnőbbé.
