Salto mortale

Bódis Kriszta: Artista

Az artista: légtornász, aki legyőzi a gravitációt, a mutatványos, aki lélegzetelállító számával ámulatba ejti a tátott szájú nézőt, nem földi halandó, hanem a lég irracionális és végső soron értelmetlen – vagy értelmét önmagában hordozó – művésze. Játékos, a tiszta és öncélú művészet bajnoka.
A bohóc, a légtornász, a műlovarnő vagy a bűvész főleg a 20. században válik a művész metaforájává irodalomban, filmben, festészetben: az élettel, így a nehézkedéssel és tehetetlenségi erőkkel dacoló alkotó hasonmása, aki biztonsági háló nélkül dolgozik. Az ember a légben elveszíti nemét, történetét, múltját, kiszakad térből és időből: lerázza mindazokat a terheket, amelyek megkötik, hozzászegezik a földhöz: ez a súlytalanság záloga. A művész múlt nélküli, nemtelen lénnyé lényegül – androgün lesz.