Rozsda varázslata
Cselekvésre késztetett álom
Rozsda Endre életművét az elmúlt években több kiállításon fedezhette fel igazából a hazai közönség. Az első magyar szürrealista festő Mohácson született, Párizsba emigrált, hogy átmeneti visszatérés után végleg ott telepedjen le és teljesedjen ki művészete. Kezdetben Aba-Novákot, Szőnyit és Derkovitsot választotta mestereinek, később olyan nagy művészek tartották magukkal egyenértékűnek, mint Magritte, Max Ernst és Duchamp. Pályatársai szerint az 1999-ben elhunyt alkotó a XX. század legnagyobb rajzolózsenije volt. Vonalakkal művelt varázslata grafikai munkáin érződik leginkább, virtuóz sokszínűségét tavalyelőtt nagyban a Műcsarnokban, kicsiben a Várfok utcai XO Galériában lehetett megcsodálni. Rozsda szellemében most újra itt tartózkodik, hogy egy különleges válogatással „törzshelyén”, az XO Galériában tartson bensőséges hangulatú ősbemutatót az érdeklődőknek. A művészhez legközelebb álló képek érkeztek ugyanis Budapestre, amelyekre nemrég akadtak rá műtermében, egy szív alakú dobozban. Mintegy harminc apró remekmű az 1943 és 1964 közötti időszakból. Noha mindegyiknek védjegye a derűs könnyedség és a mesteri színhasználat, az eltelt idő miatt jelentős stílusbeli különbség mutatkozik köztük. A korábbiak a második világháború után keletkeztek, amikor egy hosszú, komor periódus után Rozsda életkedve ismét feltámadt. Letisztult örömgrafikákat vetett papírra, középpontjukban egy-egy hangsúlyos, kedves karakterrel, de a míves portrék mellett pillanatképeket is készített.
Majd két évtizeddel későbbi munkáin szembetűnő a változás: ezek már telítettek, sokalakosak, a szürrealizmus törvényének engedelmeskedő, véletlenszerűen kavargó elemekből összerendezett kaleidoszkópok. Az esetlegest és az örökérvényűt egyidejűleg tartalmazó, elbűvölő történéstöredékek absztraktak, elsősorban mégis lírai jellegűek.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!