Rosszabb a fájdalomnál

Daganatos betegséget kísérő fáradtság

A tartós kimerültségről sok daganatos beteg nyilatkozik úgy, hogy az még a fájdalomnál is jobban ronthatja életminőségüket. A diagnosztizálást nehezíti, hogy a betegek erről vagy be sem számolnak, vagy ha igen, mindegyikük másként. Tudniuk kell azonban, hogy sok esetben lehetőség nyílik az oki terápiára. A The Oncologist elmúlt években megjelent közleményeiből az derül ki, hogy a daganatos betegségben szenvedők mintegy háromnegyedénél alakul ki krónikus fáradtság. Jól mutatja a probléma jelentőségét, hogy a szakfolyóirat utóbbi évfolyamaiban egyre több ilyen témájú közleményt találunk. A fájdalom mellett a krónikus fáradtság is régóta ismert, sőt, sokak által természetesnek tartott velejárója a daganatos betegségeknek. A betegek úgy érzik, nem tudják kipihenni magukat, energiahiányról, figyelemzavarról, néha végtaggyengeségről számolnak be.

Az érintettek nem tudják igényeiknek megfelelően ellátni mindennapi tevékenységüket, ezt pedig kedélyállapotuk is megsínyli. Sok daganatos beteg az életminőségét legnagyobb mértékben rontó körülménynek éppen a kimerültséget tartja. A tünet mögött kétségtelenül soktényezős háttér áll – a kutatók többsége úgy véli, mindez a rosszindulatú betegségnek, illetve a betegség műtéti, citosztatikus és sugárkezelése által indukált számos kórfolyamatnak a folyománya. A daganat növekedése, a láz, a műtét okozta sérülés, az immunrendszer aktivitása, a citokinek és az antitestek termelődésének következtében növekszik a szervezet energiaszükséglete, a tápanyagellátás viszont az étvágytalanság, az anaemia és a hipoxia miatt csökken, és az ATP-termelés is visszaszorul.